Vas megyében első nőként vehette át az Országos Magyar Vadászkamara aranyérmét

A sárvári Gárdonyi általános iskola ötödikesei kíváncsian, néha-néha a terem sarkából fi gyelő, Erdélyben elejtett medvére pillantva hallgatják Bodoricsné Dann Piroskát, és bizonyára nehezen tudják elképzelni, hogy ez a kedves, szép ruhába öltözött „néni” lőtte Dél-Afrikában azt a hatalmas kafferbivalyt, amelynek trófeája a terem végében a főfalra került. Pedig ő lőtte. A Bodorics családban mindenki vadászik: Piroska – férjét követve – több mint tíz esztendeje tette le a vadászvizsgát, Balázs fiukkal egy időben avatták vadásszá. Azóta már Anett lányuk is hódol e szenvedélynek.

Gondolhatnánk, hogy Bodoricsék együtt vadásznak, de nem: legfeljebb február végén, a vadászati év végéhez közeledve – amikorra a kilövési tervet szigorúan teljesíteni kell – indulnak együtt az erdőbe, mezőre. Bármilyen meglepő, Piroska egyedül szeret vadászni. A közgazdász végzettségű, okleveles könyvvizsgálóként és adótanácsadóként dolgozó, a szakmai információkkal nemcsak a vasi vadászokat segítő, de az Országos Magyar Vadászkamara pénzügyi-gazdálkodási bizottságának tagjaként is tevékenykedő vadászhölgy többnyire reggelente és munka után tudja vállára venni a puskáját. Azt mondja, a legjobban a hideg téli délutánokat szereti: ahogy az a megyei vadásznapon, az elismerés átadásakor a méltatásban is elhangzott, olyankor néhány óra alatt – egy kis szerencsével – négy-öt vaddisznót is terítékre hoz. És ha már méltatás: az ünnepségen elhangzott az is, hogy mielőtt letette a vadászvizsgát, az irodai munka stresszes óráit a magaslesen, közlönnyel a kezében pihente ki – és bizony ha vadászni indul, a hátizsákjából ma sem hiányzik a közlöny.

Piroska nem csak saját vadászterületükön, a Répce völgyében hódol szenvedélyének:

vadászott már Európa számos országában, a kaff erbivalyt pedig Dél-Afrikában ejtette el. A Vadászati Kulturális Egyesület Diana Vadászhölgy Klubjának tagjaként fontosnak tartja, hogy a gyerekek is tisztában legyenek a vadászat, vadgazdálkodás fontosságával, lássák annak szépségeit, ezért is vállalta örömmel, hogy a megyei vadásznap utáni két hétben kalauzolja a kiállításra érkező közép- és általános iskolás csoportokat. A tárlat Sárváron bezár ugyan, és a trófeák egy időre raktárba kerülnek, de nagy esély van arra, hogy a Bodorics család Chernelházadamonyán „tető alá hoz” egy állandó kiállítást.