Fejet hajtani a tizenhárom aradi vértanú emléke előtt

Emlékező szentmisével kezdődött az aradi vértanúk mártírhalálának 169. évfordulója alkalmából rendezett városi megemlékezés a premontrei gimnázium kápolnájában. A diákok műsora után a vértanúk emlékfalánál Sátory Károlynak, a Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület elnökének ünnepi beszédét hallgatták meg az egybegyűltek. A szónok felidézte a világosi fegyverletétel előtt néhány nappal zajlott eseményeket. Úgy fogalmazott: voltak hibák a szabadságharcban, de a magyar nép ezeket már rég elfelejtette. Egyet viszont nem felejt: a hazaárulóknak nem tud megbocsátani.

– Voltak olyanok is, akik elvegyültek köztünk, és belülről rágták a szabadság ügyét. Ma pedig vannak kétkedők, örök pesszimisták, akik felteszik a kérdést, volt-e értelme a szabadságharcnak. Egyértelműen mondhatjuk, hogy a szabadságharc hatalmas erődemonstráció volt. Az utolsó pillanatokban is nagy erővel rendelkezett a magyar hadsereg – mondta, majd arra válaszolt, mit üzen a szabadságharc, mit az aradi vértanúk, azok, akiket kivégeztek a megtorlások során, vagy akik a végsőkig kitartva fegyverrel harcoltak a szabadságért. Azt, „hogy a haza, a magyar szabadság nem eladó. Hozzátette: nekünk, most élőknek sem szabad hátradőlnünk, dolgunk, felelősségünk van, élve demokratikus jogainkkal, gondolva a szabadságharc hőseire, erőt merítve példájukból.

A beszéd után koszorúzás kezdődött, majd a Batthyány téren folytatódott a megemlékezés, ahol a Zrínyi iskola diákjai adtak műsort. – A gyász és az emlékezés napját tartjuk október 6-án, de tarthatnánk a hősiesség, az emberi méltóság, a helytállás, hazaszeret és a haza vállalásának napját is az aradi tizenhatokra emlékezve – jelentette ki Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkár utalva arra, hogy Aradon felakasztottak még három szabadságharcost, egyet korábban, kettőt pedig a tizenhármak kivégzése után, de Lenkey János tábornok is illik a sorba, aki megőrült a börtönben. Megjegyezte azt is: megtanultunk gyászolni, a történelem szinte csak vereségeinket számolja.

Október 6. azonban ünnep: ünnepeljük, hogy volt egy forradalmunk és szabadságharcunk, hogy annak bukása után is vállalták a sorsát az abban részt vevő hősök. Ne a szánalom, az együttérzés, vagy a gyász töltse el lelkünket ezen a napon, hanem a büszkeség emelje fel azt.