2018.10.16. 11:30
Ha nincs bolt és kocsma, akkor a közösségi működés új formáit találják ki
Vannak falvak, amelyek akkor is jól működnek, ha hagyományos bolt és kocsma már régóta nincs a településen. Az emberek leleményesek, kitalálják az árubeszerzési módokat, a közösségi élet új formáit hozzák működésbe. Kissomlyón és Keléden jártunk: sok jó ötlettel találkoztunk. Az biztos, hogy a legfontosabb az egymásra figyelés és az eleven emberi kapcsolatok.
Gulyás Zsanett és Farkas Béláné Marika néni, aki már nem teszi ki a Bolt táblát, ha vásárolni akar, hanem elballag a buszmegállóba, és beszélget a szomszédokkal, míg várják a mobil árust Fotó: Nagy Jácint
A kis boltok már nagyobb településeken is sorra megszűnnek, Kissomlyón pedig mindössze 263 lakos van hivatalosan bejelentve, ebből 190-200 tartózkodik a faluban életvitelszerűen. A hegy sokak számára vonzó, de az itt élők tudják, hogy a falunak is van varázsa.
– Nehezen, de lehet élni bolt és kocsma nélkül. Mindent megteszünk, hogy ebből a helyzetből jól lehessen kijönni – mondja Gulyás Zsanett, Kissomlyó polgármestere. – Minden évben költöznek ide fiatal párok, házat vesznek, felújítják, eléggé el is fogytak az eladó ingatlanok, nem zavarja őket, hogy nincs bolt, beülnek a kocsiba és elmennek a sárvári szupermarketbe. A lakosság tíz százaléka kisgyermek. Egy ilyen kis falu egészen máshogy működik, mint egy háromezres település. Házról házra tudjuk, hogy hol ki lakik, kinek hány éves a gyereke, kinek miben kell segíteni. A kicsinység kitágítja az elménket, nyitottak vagyunk egymásra, beszélgetünk a másképpen gondolkodó emberrel is. Bízom abban, érték az, hogy ilyen „multikulti” falu vagyunk, vagyis nagyon elfogadóak.
Hat éve szűnt meg a bolt, helyette mobilárus kínálja az alapvető élelmiszereket hétfőtől szombatig minden délelőtt 11 óra körül. Borgátán sincsen se kocsma, se bolt, az ottani polgármesterrel, Gőcze Zsanett-tel egyeztettek a kissomlyóiak, hogy közösen kellene megoldást találni. Az alpolgármester, Bangóné Hajdú Krisztina két hónapon át tartó keresésének eredménye a mostani vállalkozó, aki kitartóan kiszolgálja ezeket a falvakat.
Először az önkormányzat minden háznak csináltatott egy „Bolt” táblát, amelyet ki kellett tenni jelzésként, ha valaki vásárolni szeretett volna. Aztán mégsem ez lett a gyakorlat, hanem az, hogy kijelöltek a faluban hét-nyolc pontot, ahol biztosan megáll a mobil árus, ott gyülekeznek az emberek, beszélgetnek, amíg az autó megérkezik.
Ez főleg az időseknek fontos, a lakosság egyötöde 60 év feletti. Az emberek minden évben felteszik a kérdést, hogy lesz-e bolt, az önkormányzat minden támogatást megadna – elengedné az iparűzési adót, rendelkezésre bocsátaná a helyiséget –, ha valaki látna benne fantáziát, de olyan kicsi a település, hogy úgy látszik, nem éri meg önálló boltot fenntartani. A közösségi életről azt meséli a polgármester, hogy a legjobbak az „önszerveződő” dolgok, amikor például Szepi telefonál, hogy „utcabál van”, mert ő langallót süt, mindenki hozza a székét, odaül, előveszik a gitárt, és zenélnek.
– Vagy Gréti a könyvtárban maga készítette sajtot hoz („gyertek, egyetek!”); vagy pástétomokkal megrakodva érkezik, akinek az egészséges életmód a szívügye, vagy éppen Dodó, aki elvégezte a zumbaoktatói tanfolyamot, levelet ír Budapestről: akarjuk-e, hogy tartson nekünk egy órát, amikor hazajön meglátogatni a szüleit. Az is közösségi megmozdulás volt, hogy nyolc férfi összefogott, és önszántukból kitisztítottak egy területet a hegyen, ahol szemétlerakó volt. Hetekig dolgoztak, minden csütörtökön délután.
Varga Ferenc könyvet írt arról, hogy melyik házban ki lakott (egy olyan család adta ki, amelyiknek „csak” hétvégi háza van itt), így aki itt megvesz valamit, tudhatja, kik éltek benne előtte. Karácsony előtt „élő” adventi kalendáriumot csináltak: minden ház ablakában volt egy szám, körbesétáltak, volt tea, forralt bor, zsíros kenyér.
– Van egy közösségépítő mag a faluban, sok-sok jó család, állandó „építkezésben” vagyunk – fogalmaz a polgármester. – Egy falubusz még nagyon hiányzik, de félre van téve az önerő, várjuk hozzá az alkalmas pályázati lehetőséget.
Ezután Kelédre hajtunk, ez az egyik legkisebb falu Vas megyében a mindössze nyolcvan-kilencven lakosával. A Fő utcán van a húsz éve bezárt bolt és kocsma közös épülete – ki van téve egy tábla, hogy eladó –, már bokor is nőtt a hajdani bejárat elé.
– Azért nem működik, mert lement a falulétszám – mondja Balogh Károlyné Vali néni. Mint kiderül, az italboltban 1956-tól 1998-ig volt kocsmáros a férje, itt szokott üldögélni a lépcsőn, melegedni a napsütésben. Meséli, fontos volt régen a kocsma, ahol „nemcsak inni kellett, hanem társalogni is”. Itt tartották búcsúkor a mulatságokat, még táncoltak is az udvaron a sátor alatt.
Feiler Ferenc kelédi polgármestert kérdezzük a bevásárlási lehetőségekről. Az önkormányzati hivatalnál van két helyiség kialakítva boltnak, ezeket a helyiségeket minden második nap 11-től 13 óráig nyitják ki.
Úgy alakult, hogy ez egyben a falu fóruma is (mert fórum – az kell, anélkül nincs közösségi élet): az idősek már fél tízkor összegyűlnek itt, nem is a várakozás kedvéért, hanem azért, hogy beszélgessenek.
A Start programban megtermelt zöldségek és az azokból készített savanyúságok árusítása is itt történik. (Ráadásul akár a koccintós barátkozásnak, kedélyfokozásnak sincsen akadálya, hiszen alkohol is kapható a boltban.)
Az igazi közösségi élet azonban mégsem itt, a boltnak kialakított önkormányzati helyiségeknél, hanem a település sportöltözőjénél van: oda jár rendszeresen a falu apraja-nagyja, a fociedzést nézik, beszélgetnek. Van olyan mérkőzés, amelyiken több néző van, mint az összes lakos, eljönnek a környékbeli településekről is.
A falu nagyon büszke arra, hogy Keléd Európa legkisebb olyan települése, amelynek rendes nemzeti bajnokságban, megyei III. osztályban játszó csapata van – a sárvári csoporthoz tartoznak.