Indonéziában próbálnak szerencsét a szombathelyi Mesebolt Bábszínház korábbi színészei

Rövid időn belül három földrengés is pusztított Indonéziában. Celebeszt szeptember 28-án rázta meg egy 7,5-es erősségű, különösen pusztító erejű földrengés, ami a legfrissebb jelentések szerint majdnem kétezer halálos áldozatot követelt, pár nappal később Sumba szigetétől nem messze volt 5,9-es erősségű földmozgás, most szerdán pedig egy 6-os erősségű földrengés rázta meg Jáva szigetét. A szombathelyi bábszínház egykori színészei, Lehőcz Zsuzsanna és Takács Dániel azonban szerencsére jól vannak. Ők ketten ugyanis két hónapja már, hogy itt élnek, és ha minden jól megy ,ez jövő nyárig így is marad. Utánajártunk, hogy mit keresnek a világ túlsó oldalán, és megkértük őket, osszák meg velünk az első benyomásaikat az országról. Zsuzsi és Dani az Indonéz Nagykövetség által kiírt pályázat segítségével jutott több mint tízezer kilométerre otthonától. A Jáva szigetén található félmilliós városban, Surakartában jelenleg tradicionális báb-, tánc-, színház- és zeneművészeti képzéseken vesznek részt, és próbálnak beilleszkedni az indonéz kultúrkörbe. –Mielőtt megérkeztünk volna, azt képzeltük, hogy pálmafákra kötött függőágyakban ukuleleszó mellett kókuszlevet szürcsölgetnek majd az emberek, ha éppen nincs kedvük jógázni a homokos tengerparton vagy szörfözni egyet az óceánban – fogalmaz Dani viccesen.

Amivel azonnal szembesültek,amikor megérkeztek: a közösségi élet az utcán zajlik.Az időjárás nagyjából olyan, mint otthon a legmelegebb nyári napokon, annyi kedvezménnyel, hogy estére kellemesen lehűl a levegő. Mivel Indonézia többnemzetiségű ország, néhány évtizede kialakítottak egy közös, hivatalos indonéz nyelvet, amit mindenütt oktatnak, és ezért mindenki jól beszéli. A helyiek nagyon örülnek, ha indonézül próbálnak velük szót érteni, de ha jávaiul, azt különösen megtisztelőnek érzik. Nemcsak a nyelv,hanem a közlekedés is egészen másmilyen. – Ha piros lámpád van, az csak arra szolgál, hogy elhaladva mellette számíthatsz rá: más irányból is fognak érkezni. A visszapillantó tükröt szinte csak a fésülködéshez használják. A két íratlan szabály nagyjából az, hogy mindig az előtted haladóra figyelj, és ha bármi van, dudálj – foglalja össze egybehangzóan Zsuzsi és Dani az indonéz KRESZ-t. A gekkók eléggé megszokott állatok Indonéziában minden épületben, a lakóházaktól az egyetemi előadótermeken át az étkezdékig. Senkit nem zavarnak, viszont megeszik a szúnyogokat.

– Feltételezzük, hogy a mi házunk tulajdonosai valójában a velünk lakó gekkók, csak egy öregurat bíztak meg a főbérlői teendők elvégzésével – mondják Zsuzsiék. Dani pedig hozzáteszi: – Az indonézek egyébként alapvetően nagyon kedves és segítőkész emberek, az idegenekkel pedig még inkább – ezt tapasztaljuk nap mint nap. Különben is egyfajta általános jókedély jellemzi az országnak ezt a részét,itt többnyire semmiért nem izgul senki, és mindenki nagyon türelmes. Amikor bárkit megkérdeztem, hogyan készül egy földrengésre, egybehangzóan azt válaszolták: Nyugi, Isten kezében vagyunk!