Könyvelőből kineziológus, majd kávézós

Régóta dédelgetett álma valósult meg Szigeti Zsuzsannának: május elején kávézót nyitott Oladon. A száz négyzetméteres felújított, bérelt ház sok más tevékenységet is befogad: ott viszi kineziológiai praxisát a gazdasági vezetőből lett vállalkozó, jógaórákon is töltődhetnek a vendégek, de szervezett már felolvasóestet, jobb agyféltekés rajztanfolyamot és mandalafestő tanfolyamot is Zsuzsi, aki 19 évnyi könyvelőség után mostanra „megérkezett”, már nem a „beragadt anyagi világra” koncentrál, és másokat is erre biztat. Ismerjék meg karriertörténetét!

Türkiz lámpák, földszínek, festett kövek, a falon fotók a szívéhez közelállókról, egy régi gerenda és feliratok:„ A mosoly veled kezdődik. Egy ölelés ideális ajándék” – a hangulatos kávézóban találkozunk, ami az udvarra, utcára néz. Hátrébb intimebb részt mutat: a dolgozószoba egyben az oldások helye, végül egy üres terem, abban hetente négyszer jógaórát tartanak. Most ez Zsuzsi munkahelye, de ahogy mondja, olyan, mintha reggelente nem is dolgozni menne. Nem úgy, ahogy előtte 19 évig, amikor egy családi vállalkozásnak indult, az évek alatt hetvenfősre fejlődött cégnél gazdasági vezetőként alkalmazták. A közgazdasági szakközépiskola után mérlegképes könyvelőnek tanult Zsuzsi, de tett kitérőket: – Sztrájkoltam a mindig változó szabályrendszer, a megfelelés, a precizitás ellen. Ezek annyira szorítottak, hogy virágkötő tanfolyamot, lakberendező iskolát is végeztem Veszprémben. A széppel is akartam foglalkozni. És milyen jó. hogy most mindent tudok kamatoztatni – mosolyog. Egy belsőépítész stúdióban alkalmazták, onnan hívták könyvelőnek a későbbi céghez. Megfogta a tulajdonos embersége, imádott náluk dolgozni, 16 évig kitartott, aztán még háromig, de „változtak a körülmények”, és változott ő is. Egy komoly betegség szólt közbe, a gyógyulásra azonnal alternatív módszert keresett, úgy találkozott a kineziológiával. – Egy kezelés után azt éreztem, hogy nagyon jó a fizikai állapotom, megszűnt a problémám. Persze visszamentem az orvoshoz, aki igazolta, hogy nem csak pánikreakciót produkáltam, tagadva, hogy a gond létezik, hanem tényleg meggyógyultam.

A megfelelési kényszer továbbra is nagy volt benne, hogy a munkahelyén teljesítsen, újabb feladatokat kapott, egyre nagyobb felelősséggel. Közben, amikor kineziológushoz járt, rájött, hogy neki is ezt kell csinálnia: másokat segíteni, támogatni, megmutatni, hogy másképp is nézhetnek az életükre – ez volt az alap, amikor megismerkedett a módszerrel. Elvégezte az iskolát, kineziológusként stresszoldást végzett, segített a páciensei testi-lelki-érzelmi egészségének megőrzésében, ezzel párhuzamosan majdnem három évig a cégnél is dolgozott. Igaz, szigorúbb volt magával: 4-kor befejezte a könyvelést, délután és este vendégeket fogadott, érdekes módon mégsem volt fáradt. Majd a teste újra figyelmeztette: muszáj volt észrevennie, hogy nincs a helyén. 2016 decemberében egy cégellenőrzés, 2017 év elején az influenza tette próbára: életében először beteget jelentett. A 15 éves lánya fogalmazta meg: anya, az egyik munkád megbetegít, a másik meggyógyít. Végül 2017 decemberében mondott fel, karácsonykor még egyszer végiggondolhatta a döntését, és tudta: végleges. Addigra összeállt, mi mindennel szeretne foglalkozni. Barista végzettsége is van, a kávé pedig az egyik szenvedélye. Valahol mindig tudta, hogy szívesen nyitna kávézót, a vágya év elejére elérhető közelségbe került. – Helyben, Oladon képzeltem valamit. Amikor először beléptem a házba, hiába volt romos, úgy éreztem, ott a helyem. És minden jól alakult. A véletlenek sorozata kellett, hogy odakerüljek. Reggel kimondtuk a tulajdonosokkal, hogy bérelhetem a helyet, együtt felújítjuk. Délutánra elindult a folyamat, és az egyik lépés hozta a következőt. A sors nem gördített nagy akadályokat a megvalósítás útjába. – Nem tudnék már a száraz, könyvelői világban létezni. Sokkal fontosabbak az érzések, hogy megéljek dolgokat, hogy beszélgessek. El vagyunk foglalva az anyag világával, közben a lelkünket elfelejtjük, pedig néha egy kedves mosoly is épp elég, hogy boldogok legyünk.

A kávézó egyedi és bájos, az egyik barátnőjének a kislánya úgy hívja: Zsuzskázó. Zsuzsiban most béke van. Az emberekhez való viszonya nem, inkább a magához való hozzáállása változott. Itt megéli, hogy kap visszacsatolást, és meghagyja magának, hogy örüljön minden napnak.