Rengeteget tanulnak egymástól

2018.11.20. 14:00

A coaching nem csak azoknak szól, akik egyetemet végeztek és irodában dolgoznak

Üzleti konzultáció, coaching és kommunikáció – ez a szakterülete Gabulya Beatrixnek. Aki már találkozott vele, egyetért: erős pozitív kisugárzása van, a 15-től a 60 évesig megérinti a társaságot.

Tóth Kata

Gabulya Beatrix előtt saját kézzel szárított fenyőből készült asztal, rajta a természetből gyűjtött ágak, gyümölcs, sajt, sütemény, gyertyák,takarók –ez várja a betérőt

Fotó: Tóth Kata

Hosszú idő után újra élet – de még milyen – költözött az egyik faluvégi elhagyatott házba. Az év egyik felét most még Maastricht melletti (Belgium) otthonában tölti családjával Gabulya Beatrix nemzetközi tapasztalatokat szerzett business és life coach, kommunikációs szakértő, de egyre többször jön hónapokra az Őrségbe – a férjével megvásárolták és újítgatják az ingatlant. Trixi – így ismeri mindenki – a csapatépítő tréningek hasznáról beszélt már lapunknak, ezúttal a karrierjéről és a pankaszi mindennapokról kérdeztük.

– A Közgáz államigazgatási karán és a pécsi egyetemen is végeztem, bankárként kezdtem a pályámat, a Magyar Államkincstárnál is dolgoztam, 22 éves korom óta vezetőként. Már az egyetemen megismerkedtem a coachinggal, ezzel a személyes, segítő, fejlesztő tevékenységgel, ami régi szakma. Büszke vagyok, hogy nem a trend miatt lettem coach. Először a szakmai életemben fejlődtem és fejlesztettem ezzel a tartós üzleti sikert hozó eszközzel. Sokat merítettem abból, hogy évekig fakultásvezető voltam egy holland magánegyetemen, felelős a coaching, a személyiségfejlődés, a változásmenedzsment, a stratégiai előrehaladás, az innováció területéért.

Trixi férje holland, magyarországi megismerkedésük után nem sokkal az akkor huszonéves lány kiköltözött Hollandiába, és egy világméretű cégnél dolgozott sok évig. – Harmincévesen burnoutom lett, kiégtem, terápiára jártam, két évbe telt, mire visszaálltam a munkába, de még erősebb lettem, mint előtte. Eldöntöttem, hogy nem akarok alkalmazott lenni többé, inkább saját vállalkozást indítok. Nagy igényem volt arra, hogy a szellemi munka helyett alkotói tevékenységbe kezdjek – meséli.

Gabulya Beatrix előtt saját kézzel szárított fenyőből készült asztal, rajta a természetből gyűjtött ágak, gyümölcs, sajt, sütemény, gyertyák,takarók –ez várja a betérőt
Fotó: Tóth Kata

 

Ekkor már Belgiumban éltek, 2008-ban kis ajándéküzletet nyitottak az otthoni garázsukban. Ebben az évben született az első gyermekük, és ekkor ütött be a nagy gazdasági világválság is. A vállalkozás nehezen indult – az ajándék luxusterméknek számított –, mégis ez alapozta meg a későbbi vállalkozásaikat. Trixi még abban az évben konzultációs céget alapított, amelyben az összes tudását ötvözni akarta.

A férje, aki jó ideje ugyancsak a maga ura, a háttérben sokat segített. A rövid távú tervük az, hogy átköltöznek Ausztriába, közel Pankaszhoz, hogy kétlaki életet élhessenek. Trixi két dolgot hangsúlyoz: egyrészt a neveltetését, amit a szüleitől kapott, akik mindig arra tanították, hogy hosszú távon gondolkodjon, a „sosem tudod, mi mire lesz jó” alapon. A másik: ahhoz, hogy elérjünk valamit, cselekedni, merni kell, és nem csak a pénzügyi háttérre hagyatkozni, amit a szülők már megteremtettek.

Optimistának és mély érzelmi világúnak mondja magát, olyannak, aki nagyon tud telítődni apró dolgokból és elégedett a szerény körülmények között is. – Ez adja az igazi gazdagságot. Az élethez úgy állok hozzá, hogy minden nap szuper, várom, hogy mi történik aznap, és mivel nyitott vagyok, mindig történik is valami. Bárkit szívesen vendégül látok, a mosoly adott, és fontos a hangulat, hogy az emberek jól érezzék itt magukat.

Most éppen a házat teszik hangulatossá, nyáron az épületek által körbezárt udvarra már kikerültek a nyugágyak, a fejlődést segítő, támogató coaching-foglalkozások a kertben zajlottak. Trixi kezd beilleszkedni a faluban: egyre többen megismerik, írnak neki a közösségi oldalon. Beszélgetéseket, előadásokat tart, együttműködik a zalalövői és a pankaszi önkormányzattal. Novemberben vasárnaponként sorozata indult: Walk with the coach – Sétálj a coach-csal! címmel.

– Fél-egy órát tempósan sétálunk a természetben, ezt az adott témában – Hogyan dolgozzuk fel a múltat? Hogyan tudnék stressz nélkül élni? – előadás és beszélgetés követi, utána visszasétálunk. Az odafelé vezető úton mindenki kap egy játékos feladatot, visszafelé kidolgozunk egy tervet személyre szólóan. Boldog vagyok, olyan jók a visszajelzések. Volt, aki azt írta: örül, hogy azt tanulhatja, jó, hogy különbözőek vagyok, inspirálónak mondják, ahogy beszélgetek az emberekkel. Más megjegyezte: „de jó, hogy te is dolgozol és megizzadsz a napon, és nem csak szép ruhában vagy”. Gratulálnak a munkájához, ő pedig megköszön mindent. – Azt akarom megértetni: a coaching nem csak azoknak szól, akik egyetemet végeztek és irodában dolgoznak. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy csak ő inspirálódik általam, az téved. Rengeteget tanulunk együtt és egymástól.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában