A Szinyei Merse család ősi birtoka Merseváton

Az Árpád-korban a Merse még keresztnév volt, aki, akárcsak a Káldyak őse, a Kemenesaljáról származott. Nevével először a karakói várispánság katonáit felsoroló, 1252-ben kelt oklevélben találkozunk. A dokumentum IV. Béla király bírósága előtt a Marcal menti Ugod, Vát és Himeskő közeli földek birtokáért folyó, Jakab akkori dömölki apát ellen indított pert írja le. Az elhúzódó jogvita Roland nádor ítélőszéke előtt csak három év múltán jutott nyugvópontra. A Váton élő testvérek együtt vettek részt a király bulgáriai hadjáratában, ahol Merse súlyosan megsebesült.

Hősiességéért 1262-ben a király megerősítette őt Marcal menti birtokaiban, új adományként pedig elnyerte a felvidéki Szinyefalvát. A családtagok 1520-ban történt birtokosztozkodásuk során már valamennyien a Szinyei előnevet használták. 1602-ben kelt Rudolf királynak az az oklevele, amelyben ősi nemesi címerükre megerősítést kaptak és attól fogva minden utóduk a Szinyei Merse családnevet viselte. „A Szinyei Merse-család kemenesaljai származásához semmi kétség nem férhet és az sem lehet vita tárgya, hogy Szinyei Merse Jenő vallás és közoktatási miniszter őseinek bölcsője 700 évvel ezelőtt a Kemenesalján, nevezetesen Merseváton ringott.”

A Kemenesalja napilap 1942-ben, a Kállay Miklós kormányában a vallás- és közoktatásügyi tárcát vezető miniszter hivatalba lépésekor megjelent hangzatos cikke felidézte a család másik, nem kevésbé híres tagjának történetét. Szinyei Merse Pál festőművész kemenesaljai kötődése évtizedekkel korábban már megjárta a sajtót. A festő az év nagyobbik felét Budapesten töltötte, és csak a nyári hónapokra utazott felvidéki kastélyába.

Az első világháború éveiben azonban, a front közelsége miatt ez már nem volt lehetséges. Pihenőhelynek ekkor a festő barátja, a vasi kötődésű Lippich Elek a család ősi fészkét, Kemenesalját ajánlotta, de a festőművész végül Fonyódot választotta. Az 1916–1917-es nyarak képei Szinyei Merse Pál életművének kultikus darabjai, a fonyódi Velics-villa falán emléktábla hirdeti a művész emlékét, a jobb sorsra érdemes merseváti kúria pedig gazdáját keresi.