Negyven év az orgona szolgálatában

Nagyon öreg a Jézus Szíve templom orgonája – 1892-től 94-ig épült. Komoly felújítása még nem is volt, ahhoz képest ragyogó hangszer. Ottjártunkkor az orgonahangolót váltjuk éppen, a koncertre készítette fel a hangszert. – Nem akartam nagy felhajtást. Ugyanolyan csendben mentem volna el, ahogy negyven évig szolgáltam. A keresztfiam, Horváth Tamás műve a szervezés – szabadkozik nevetve Cili, aki korán kelő, hajnalban szeret gyakorolni, amikor csend van, és semmi sem vonja el a figyelmét a zenéről. Egy szeptemberi reggelen is az orgona mellől kelt fel, nyolc előtt néhány perccel végzett, az unokaöccse barátja meg éppen a templomlépcsőn ült, várta, hogy kinyisson a posta. Szóba elegyedtek, akkor említette neki, hogy nyugdíjba készül, és a november végi hagyományos Karitász-koncerten szeretne elköszönni kedvenc Liszt-darabjával. A fiatalember még aznap szólt a keresztfiának, „így kezdődött minden”. A koncert szervezése legalábbis.

– Apró korom óta kísért a zene. Édesanyám zongoratanárnőnek készült, de le kellett erről mondania. Az élete végül jó irányba fordult, 36 évig kántor volt. Nem is volt kérdés, hogy zenész leszek – meséli. Cili zongoraszakot végzett Győrben, húsz évig tanított a kőszegi zeneiskolában. Az év decemberében, hogy odakerült, ideiglenesen, amíg nem találnak mást, elvállalta a kántorságot. Aztán, mivel mindig kedvesebb volt a szívének az orgona, mint a zongora, ott ragadt. A következő nyáron Gergely Ferenc, a kor egyik legnagyobb orgonaművésze látogatott Kőszegre, ő hívta fel a figyelmét arra, hogy felsőfokú kántorképző indult – Cili különbözetivel a 2. osztályba került, és elvégezte a képzést. Még két évig járt Kárpáti József tanár úrhoz, és az Országos Filharmóniánál vizsgázott orgonaművészként.

– Agócsy Ida tanárnő már 6. osztályos koromban meg akart tanítani orgonálni, de olyan kis növésű voltam, hogy nem ért le a lábam a pedálhoz. Hetedikben folytattuk a tanulást, Ida néni azon a nyáron elküldött kántorképzőbe. Szerette volna, ha akadémiára megyek orgona szakra, de sokáig nagyon beteges voltam. Kőszegen kezdtem a gimnáziumot, másodikos koromban a betegeskedés miatt magántanuló lettem. Utána jelentkeztem Győrbe, a zongoraszakra. Ida néni megharagudott, azt hitte, hogy én leszek az utódja, végül talán méltó utódja lettem. Remélem, fentről hallja, ahogy játszom.

Cili munkaadója a Kőszegi Plébániahivatal. Kántor mindennapjairól így vall: az orgonára mint többletre nem is annyira az egyházon belül, inkább az esküvőkön van szükség. Látszólag szabad foglalkozásról van szó, de egyes időszakok, a karácsony, a húsvét nagyon zsúfoltak. Egy anyának, egy nőnek nem igazán való ez a hivatás, sok-sok lemondással jár. Játszunk szentmiséken, külön szertartásokon, szentségimádásokon, nagyböjtben a Kálvária alkalmakon, májusban a litániák adnak sok munkát, adventban a roráték és egész évben a temetések. Cili mindezt úgy tette, hogy nem volt váltótársa, csak helyettesítésre tudott mást megkérni.

Azt mondja, ahogy az egész életét végigkísérte a zene, úgy a „miért” kérdés is – a monumentális Liszt-műben 14-szer szólal meg a B-A-C-H motívum, ő ezt asszociálja a miértekhez. Csak utal rá, de nem bocsátkozik részletekbe: sosem értette, hogy ő, aki egész életében tudatosan törekedett a jóra, küzd a gyarlóságok ellen, és megpróbál hitelesen élni, miért kapott ennyi szenvedést. Persze nem csak próbatételek jutottak az életében: nagyon szívesen emlékszik az együttzenélésekre, az orgonahangversenyekre a Kőszegi Vonósokkal.

Ágotha Zoltán nevét említi, aki igazgatója volt akkoriban, most Németországban dolgozik – vele a közös zenélések fantasztikusak voltak. És fürdött az énekkarvezetői szerepben is, a sokszori hangszálgyulladás ellenére. A tanítványai a mai napig megkeresik, sokan külföldön élnek, de többen jelezték részvételüket a holnapi koncerten, amire Cili a saját, a gyerekei és baráti köre legkedvesebb darabjaival készül. Régen sokat szerepelt együtt 29 éves ikerlányaival, Varga Izabell-lel és Hoffner Kingával, akik Pécsett élnek, zenészek, vasárnap ismét lesz erre alkalmuk. A műsorban közreműködik mindkét veje, Varga Ferenc és Hoffner Tibor is. A vasárnap 16.30-kor kezdődő koncert egybeesik a Karitász szervezte jótékonysági hangversennyel, az egyházi iskola gyermek énekkara, az egyházi énekkar, a kőszegi vonósok és Bálint atya közreműködésével.

Cili két dolgot említ még: a nagylányát, Renátát, aki nem zenész, hanem az ő másik felét, a gyógyítást viszi: „nagyon büszke vagyok rá, mert hihetetlen ambícióval gyógyítja az emberek bajait”. És említi a hitét, amit sokáig nem talált, hiába járt templomról templomra, és „amit nem lehet elvenni tőle”. – Isten itt van benn, elég csendben leülni, ha beszélgetni akarok vele – mondja.

A gyakorlást folytatja, de a vasárnapi alkalmat az utolsó előadásnak tervezte. Más kérdés, hogy azóta több felkérése is jött. A Concordia-Barátság Ének­egyesületnek 160 éves évfordulója lesz jövőre – ott koncertet ad és orgonabemutatást vállalt. Egy Svájcban élő volt tanítványa orgonahangversenyre kérte fel, elképzelhető, hogy a Kőszegi Vonósokkal is lesz közös munkája. És minden bizonnyal most is gyakorol. Szépen szeretne elköszönni.