A mesék nélkülözhetetlenek a személyiség és az érzelmek fejlődéséhez, tanuláshoz

A Vas Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Szombathelyi Tagintézményének igazgatóját, Vidonyiné Sólymos Ritát a gyereknevelésről kérdeztük a 3–6 éves korosztályra koncentrálva. Múltkor a biztonságadás fontosságáról, a nevelési stílusokról esett szó, most arról, hogy a mozgás, a szóbeliség, a gondolkodás, a kapcsolatok, az érzelmek kifejezése hogyan fejlődik óvodáskorban.

– Beszélgessünk sokat a gyerekekkel, meséljünk nekik, a Youtube-on együtt nézett helyett halljanak szóbeli mesét. A legszebbek az én-mesék, amiket közösen találunk ki, de az olvasottak is nagyon fontosak, nélkülözhetetlen a személyiség fejlődéséhez, a tanuláshoz, az érzelmek fejlődéséhez, a feszültség-feldolgozáshoz, a hatékony gondolkodáshoz – mondja a szakember. Arra is felhívja a figyelmet: meg kell tanítanunk a gyerekeket az érzelmeik megkülönböztetésére. – Még nekünk, felnőtteknek is nehéz minden érzelmünknek nevet adni. Egy kisgyereknek nekünk kell ezt megtanítani – megfejteni, hogy mit érezhet, annak nevet adni, hogy különbözőképpen tudjon reagálni. Példaként: a felnőtt sem mindig dühös, ahogy ők sem. Néha szomorúak, csalódottak, megbántottak, megalázottak.

Arra is figyeljünk, hogy a gyerekek sokat mozogjanak. – A belülről-kívülről jövő ingerek a mozgással rendeződnek össze. Kell a szabad és a szabályozott mozgás is – az elsőre példa a túrázás, a másodikra az úszás, a balett. Túrázáskor nem kell egy irányba menni, fel tudják fedezni a világot úgy, hogy szerteszét szaladgálnak. Ha a gyermek maga dönti el, hogy át tudja-e ugrani az ágat, a patakot, ha a szabad mozgáson belül tudja ezt kikísérletezni, az jó hatással van a tér-, az idő-, a testfogalmára. Adjunk időt! – A gyermekünk egyszer három- és négyéves, és soha nem tudjuk bepótolni a kihagyott időt. Minden napnak legyen olyan része, amikor csak rá figyelünk, és meghatározó az együttlét intenzitása is.