Egy lelkipásztor és egy négygyermekes édesapa beszél a családi életről

Horváth József atya a racionális előkészítésről, belső mérlegről, a szerelmet felváltó izzó szeretetről, a kapcsolat ápolásáról beszél, Ekler József arról, hogyan lett családjában a tervezett háromból négy gyermek.

József atya úgy fogalmaz: erős család az, ahol működnek az összetartó erők, és a gyökerek mélyek. – Közös pontok kellenek, közös világnézet, közös hit. Ezeket az alapokat tisztázni kell. Gyakori, hogy a házasságkötések előtt csak az érzelmekre figyelnek. Amikor jegyesek jönnek hozzám, megkérdezem, milyen értékeket, milyen erkölcsi gyengeségeket lát az egyik a másikban, hogy racionálisan is megállják-e egymás előtt a helyüket. Minden olyan erős, amilyen a leggyengébb pontja. Ha egy házasságba belevisznek olyan gyengeségeket, amiket elfednek az érzelmi hullámok, elő fog jönni. Arra biztatom a jegyeseket, hogy kérdezzék meg a szüleiket, barátaikat is, tegyék mérlegre magukat, a partnerüket, a kapcsolatot.

Megfelelő előkészület nyomán nagy az esély arra, hogy erős család jön létre. Feltételek: mennyire tudjuk elfogadni egymást, mennyire ápoljuk a családi kapcsolatokat, van-e rendszeresen idő egymásra. Ha csak a gyerekekre koncentrálnak, ott baj van. A férjnek és feleségnek jobban kell szeretni egymást, mint a gyereket. Mert a gyerek nem akkor érzi magát biztonságban, ha mindenki őt ajnározza, hanem a szülők egymás közti szeretete a burok, az erőtér, ami számára biztonságot ad. A gyereknek rengeteg mindenre van antennája, mindent érzékel. Fontos, hogy a szülők közti érzelmi szerelem elmúltával az izzó szeretet megmaradjon. Meg kell küzdeni azért, hogy a család együtt maradjon. Sok-sok szeretetre van szükség, hogy ez tényleg megtörténjen.

József atya sok anyát, apát, anyóst, apóst hallgat, akik azt mondják, nem tudnak mit kezdeni ezzel vagy azzal a problémával, mert a gyerekeik felnőttek, önállóan alakítják az életüket. Tényleg nem tehetnek semmit, de hátteret adhatnak, ha hívők, imahátteret is. Ha bármilyen beteg vagyok, és a háziorvosom nem tud meggyógyítani, tovább utal szakorvoshoz. Ugyanilyen a párkapcsolat: ha probléma adódik a férj és feleség között, elsősorban nekik kell megbeszélni, őszintén. Ha a belső rendezési szándék nem vezet eredményre, segítséget kell kérniük – kettőjüknek – pszichológustól, lelkipásztortól. Ha egy család eresztékei megroppannak, akkor nem elég, ha csak az egyik keresi a megoldást, mindkettőnek kell akarni. A család élete nem öncélú, hanem az a cél, hogy az életet továbbadják. Nemcsak biológiailag, hanem az értékrendjüket, a szeretetüket is. Ez teszi boldoggá a családot.

A ma gyakori elképzelés, hogy a fiatal felnőttek előbb karriert építenek, lakást, kocsit szeretnének, aztán terveznek házasságot, gyerekeket, ha egyáltalán terveznek, telik-múlik az idő, 30-40 évesek lesznek, egyedül maradnak, sokan a szüleikről sem válnak le. Hogyan csinálta ezt a megelőző generáció? Milyen motivációk vannak a többgyermekes család létrehozására? Megkérdeztünk egy olyan családot, ahol a ház öt embernek épült, mégis hatan laknak benne. Ekler József 18 éves kora óta ismerte a párját, Imolát, 27 éves volt, amikor 1997-ben elvette. Már jóval a házasságkötésük előtt megbeszélték, hogy három gyermeket szeretnének. A családban sok gyermek van, az édesapjáék heten voltak testvérek, neki magának három testvére van.

Katolikus neveltetésben részesültem, gyakorlom is a vallást. Nekünk természetes volt, hogy az életünk elsődleges értelme, hogy a gyermekeinket lássuk. Az anyagiakon nem múlhatott volna. Tudom, hogy a szüleink milyen sok mindent megéltek a háború alatt, hogy milyen öröm volt akár csak a zsíros kenyér. Gyümölcs úgy volt, hogy hazavihették a rosszat, a hibásat, amikor rakták ki a vagonból. Az apósom falun nevelkedett, ahol nyáron mezítláb jártak, mert nem telt cipőre. Nekünk a családtervezésnél nem voltak anyagi feltételeink. Támogatásokkal nem számoltunk, mert nem lehet előre tudni, hogy mi lesz 20-30 év múlva. 18 évesen nem tudhattuk, mit hoz a jövő. Lakásunk előbb volt, mint ahogy az első gyermek született, de autónk sokáig nem volt. Biztos voltam benne, hogy valahogy ez jó lesz, hiszünk benne, hogy valaki fentről igazítja a sorsunkat.

Ekler József faipari mérnök, mérnök közgazdász végzettséggel rendelkezik, ismeri az angol és német nyelvet, a párjának három diplomája van. Ahogy az apuka mondja, a négy gyermek mellett nem minden napjuk ragyogó és fényes. Sokszor vannak ellentétes vagy nem teljesen azonos véleményen, de csiszolódtak, hasonultak egymáshoz az évek során. Kulcsfontosságú, hogy mindent meg tudnak beszélni. Olyan is előfordul, hogy nem tudnak teljesen közös nevezőre jutni, de akkor tiszteletben tartják egymás véleményét.

Azt is elfogadtuk volna, ha nem születik, de az elejétől fogva három gyermeket terveztünk. Azt mondtuk, hogy ha a szülések rendben mennek, egészségesen, akkor három legyen – meséli Ekler József. 1998-ban megszületett a lányuk, Luca (20), aztán jött még Bendegúz (18) és Zsombor (15).

– Ahogy nőttek, óriási hiányérzetünk támadt egy kisgyermek után. Mindkettőnkben kialakult a negyedik gyermek gondolata. Így született Botond, aki most hétéves. Nagy döntés volt bevállalni, mert én 41 éves voltam, a feleségem két és fél évvel fiatalabb. De szerencsére semmi probléma nem volt, a kicsi fiatalon tart minket. Sokszor kellett lakást váltanunk a gyerekek növekvő száma miatt, a családi házunkat öttagúra terveztük. De nem gondoltuk, hogy előbb alakítsuk át a házat, aztán jöhet a negyedik gyerek. Akartuk, vártuk, megszületett, és most nekünk szülőknek inkább nincs dolgozószobánk, mert az lett Botond hálószobája.