Ezer éve a bencések birtokában

Sebestyén Zoltánnal, Kemenesmagasi polgármesterével a falu 1970-ben született krónikáját böngésszük. A nagy tudású történetíró, Csikor Zoltán kéziratban maradt tanulmányában már felveti: „Az új állami és társadalmi rend I. István idejében kezdődő kialakulása községünk területén is létrehozza az első magánbirtokot azzal, hogy 1037-ben a bakonybéli apátságnak juttatja a község egyik (valószínűleg keleti) részét.” A fél évszázaddal ezelőtti szerző Sörös Pongrácra hivatkozik, aki megírta a pannonhalmi Szent Benedek Rend történetét, abban idézi is a Mogos településre vonatkozó utalásokat.

Hogy a bakonybéliek az írásos bizonyíték hiányában pontosan miért 1018-ban jelölik meg az alapítás évét, az talán leginkább Szent Gün­ther személyéhez köthető. Günther, a szent életű remete Boldog Gizella rokona volt, kérésére alapította István a bakonybéli apátságot, melynek aztán ő lett az első apátja. Életrajzi adatai, más helyszíneken való feltűnése alapján valószínűsíthető az alapítási évszám. Az pedig már biztosnak tűnik, hogy Szent Gellért, Imre herceg nevelője 1023-ban telepedik meg a béli monostorban. Az 1018-as, feltételezett alapítólevél ugyan nem maradt fenn, létezik viszont egy inventárium, azaz „összeírólevél” az 1086-os évből a monostornak adományozott birtokokról, ebben már egyértelmű utalásokat olvashatunk mind a 26 településnévre.

– Engem különösen megérintett, amikor nyáron meghívtak minket az évfordulóra – magyarázza Sebestyén Zoltán. – Zavaró volt, hogy korábban több különböző évszám keringett a falu keletkezéséről. Az tény, hogy a terület már 2500 évvel ezelőtt lakott volt, a régészek avar kori sírt tártak fel a falunk határában. Az első írásos említésről azonban hallhattuk a falukrónikában jegyzett 1037-et, de szerepelt valahol 1331 is, ami csak elírásból fakadhatott. A település századik születésnapját 2007-ben ünnepeltük, annak tiszteletére, hogy Pórmagasi és Nemesmagasi 1907-ben egyesült Kemenesmagasivá. A bakonybéliek a jubileumi kiadvány kiadásával egyértelműsítették a gyökereinket.

A polgármester büszkén veszi elő az 1086-os összeíró levél másolatát, melynek eredetijét ma is őrzik Pannonhalmán. Az I. László utasítására készült leltárban az okleveles említéseket meghaladó részletességű területleírás található, szerepel benne például a Marcal (Murzol). A faluban ma már kevés kézzel fogható emlék található, de a dűlőnevek között van például Apátfölde, ami egyértelműen a monostori birtokra utal.

Eltökélt szándék, hogy az ezeréves szálat továbbfűzik.

– Minden falunak kell, hogy legyen valami sajátossága – érvel a polgármester. – Nekünk az ezeréves történelem jó apropó lesz a lokálpatrióta érzelmek táplálására. Van, aki vitatja az 1018-as évszámot, de nem is ez a lényeg. Az biztos, hogy a 11. században alapított egyik bencés monostornak a birtokai között felsoroltattunk. Azt tervezem, hogy a zászlónkon, a címerünkön, az ajándéktárgyainkon is feltüntetjük majd a kettős évszámot. Bakonybéllel továbbra is tartjuk a kapcsolatot, és egy évben legalább egyszer jó lenne találkozni a többi ezeréves falu képviselőivel, azokkal legalábbis mindenképpen, akikkel a nyáron sikerült megismerkednünk. Össze kell fognunk, mert csak rajtunk múlik, hogy mennyire tartjuk fenn a köztudatban a tényt, hogy a legősibb magyar falvak egyike vagyunk.

A bakonybéli polgármester meghívólevelét Hosszúpereszteg önkormányzata is megkapta. Farkas Margit polgármester elmondta: ők is meglepődtek azon, hogy ezerévesek. Igaz, hogyha tüzetesen megvizsgáljuk a P. Kovács Imre által 1989-ben megírt falukrónika bevezetését, találunk benne egy másodlagos utalást az 1086-os oklevélre, amely villa Prezteg alakban említi a települést, a bakonybéli apátság birtokaként. A szerző azonban átsiklik a tényen, megjegyezve, hogy az oklevél hamis, és a továbbiakban későbbi századok és kutatási területek felé fordítja figyelmét. A polgármester asszony elmondta, hogy a képviselő-testület leszavazta a bakonybéli látogatást. Egyelőre nem érzik különösebb szükségét annak, hogy a település első említésének pontos dátumát felkutassák. Tegyük hozzá azonban azt is, hogy ezzel nincsenek egyedül, hiszen a huszonhat beazonosítható magyar falu közül mindössze kilenc képviseltette magát a bakonybéli találkozón.