Miről szóltak a hírek a helyi lapokban 1918-19 fordulóján?

A Vasmegyei Hírlap 1918. december 29-i száma Magyarok vagyunk! címmel publikált a vármegye határszéli helyzetéről, amely miatt ki volt téve a német–osztrák agitációnak. A szerző hangsúlyozza: a helyzetből a lakosság hazafiassága mutat kiutat, az itt élőknek eszébe sem jut az országtól elszakadni. A külhoni hírek között olvassuk: egész Európában zavarok vannak a termelés csökkenése, az éhínség miatt. Egy másik cikk a háború alatt felszökött árakkal foglalkozik, azok leszállítását szorgalmazza, amely több kormányrendelet ellenére nem történt meg, a „láncolatos uzsora” folytatódik.

Közlemények és kék hírek

A polgármester közli, hogy segélyt nyújt a hadirokkantaknak, hadiárváknak és hadi özvegyeknek. Téma, hogy a minisztertanács elhatározta: az állami nyugdíjakat arányba hozza a „drágasági viszonyokkal”. A köztisztviselők beszerzési csoportjának közleménye, hogy „kedden szállítják a burgonyát” a Paragvári, a Rózsa, a Szabó Miklós, a Faludi Ferenc és az Óperint utcába. Hír, hogy elfogták Sztojka Istvánné csornai illetőségű cigányasszonyt, aki a Plébánia utcában több házba bement, és kártyavetés címén pénzt csalt ki a hiszékenyektől. A Király utca 1. szám alatt lévő PAX harisnyafejelő vállalat azzal hirdeti magát, hogy három pár rosszfejű harisnyából két újat csinál 1 korona 60 fillérért. Az Uránia színház Straus Oszkár bájos operettjét, a Varázskeringőt reklámozza, valamint Molnár Ferenc világhírű színművét, a Testőrt ajánlja mint „attrakciós előadást” december 27-28-29-re.

Munkakötelezettség

A Vasmegyei Hírlap december 31-i számának címlapját beborítja az általános munkakötelezettségről szóló cikk. A szerző kifejti, hogy „a hazatért katonák a hadisegélyre, a katonai végkielégítésre, a földmívesek pedig a megígért földosztásra támaszkodva tétlenül nézik, hogyan semmisül meg a még künnlévő termés. Az ipari munkás, aki a lövészárokban elszokott a műhelyi munkától, most a szabadságát akarja élvezni, és nem is sejti azt a borzasztó veszélyt… A bányászok sem akarnak dolgozni. A szénhiány folytán a legnagyobb körültekintéssel lehet ma még a közüzemeket legalább részlegesen működésben tartani…” Az írás annak a félelemnek is hangot ad, hogy a szénínség miatt majd a vasúti forgalom is leáll, és akkor a városok élelem nélkül maradnak.

A szerző úgy fogalmaz: „a rémisztő perspektívából csak a legintenzívebb munka vezetheti ki az országot”, különben elveszik. Okfejtésének végén jut az általános munkakötelezettségről szóló törvény alapgondolatához, amely a 18–50 éves lakosságot arra kötelezné, hogy valamilyen, hivatásának megfelelő, rendszeres és hasznos munkával foglalkozzék. A lehetséges megtorló intézkedéseket is ismerteti: „Aki a neki kínálkozó munkaalkalom dacára dolgozni vonakodik, munkára kényszeríthető” legyen, aki pedig „nyilvánvaló dologkerülő”, büntetésből kényszermunkára ítélhető.

Eljegyzések

A helyi hírek között szerepel, hogy a szombathelyi munkástanács megegyezett a kereskedőkkel, hogy készleteik 65 százalékát bocsássák rendelkezésre olyan alacsony áron, hogy a legszegényebbek is tudjanak vásárolni. Ugyanebben a hírhasábban olvastunk a kettős eljegyzésről: Tavaszy Erzsikét eljegyezte Hóbor Antal, Hóbor Mancikát pedig eljegyezte Szij István.

A Vasvármegye 1919. január 1-én megjelent első számában Menger Antal: Új erkölcstan című könyvét elemezik, írnak arról, hogy a kormány Svájcba küldte Eszterházy Mihály grófot tájékozódni, és ő visszatérve jelentette, hogy az „entente” nem áll szóba Magyarországgal, mert nem ismerik el a Károlyi-kormányt a többség törvényes képviselőjének.

Újévi köszöntőjében azt írja a lap, nem elég összekoccintani a poharunkat, és boldog új évet kívánni, hanem sok hasznos munkával tenni is kell érte.