Tartalékos katona lett a vasi airsoftjátékos

Kiss András az airsoft miatt gondolta úgy, hogy civil foglalkozása mellett tartalékos katonai szolgálatot vállal. A szimulációs játék során a feladatok változatosak és élménydúsak. A küldetés lehet: a zászló megszerzése, a csomagok eljuttatása egyik pontból a másikba, védett személyek elszállítása, konvojkísérés vagy védekezés is. A résztvevők között vannak „veterán” katonák is, és szívesen fogadnak a játékokban önkéntes tartalékosokat is, ahol mindenki igazi harcot gyakorolhat a 6-8 milliméter átmérőjű műanyag gömblövedéket kilövő, „alacsony” energiájú légfegyverekkel.

Colic Ádám

Colic Ádám 16 éves korában kapott airsoftfegyvert az édesapjától ajándékba, amit szeretett volna kipróbálni csapatban, így társakat keresett és megrendezte az első saját játékát. Azóta eltelt néhány év, és mára ő szervezi a volt molnaszecsődi laktanya 21 hektáros területén a regionális airsofteseményeket, amelyeken rendszeresen 50–100 játékos vesz részt.

– Az első időszakban csak a játékról szólt minden. Később viszont, ahogy a résztvevők egyre komolyabb kiegészítőkkel és felszereléssel jelentek meg, elhatároztam, hogy olyan játékokat szervezek majd, ahol a résztvevők igazi katonának érezhetik magukat. Ausztriában dolgoztam a középiskola után, ahol elkezdtem megvásárolni a hőn áhított felszereléseket, fegyvereket, lövedékeket, mellényeket, védőszemüvegeket és a rádiókat. A lövészjátékokra, amiket szerveztem, sokan jöttek és ennek köszönhetően fél év múlva kinőttük az eseményeknek otthont adó kecskefarmot, amelyet az édesapám biztosított számunkra. Pár hónapig Horvátzsidányban, a régi tsz-ben ment a játék, ahová egész Nyugat-Magyarországról jöttek. Aztán kezdhettem mindent elölről, mert ez a pálya is kicsinek bizonyult, így újat kellett keresnem. Molnaszecsődön ajánlottak egy helyet, amit nem sokkal az­után, hogy leszemléztünk, ki is béreltünk. Óriási dzsumbuj és rendetlenség volt rajta – sokáig azt hittem, sosem lesz kész, de belevágtunk a családommal és a barátaimmal a tereprendezésbe. Álmomban sem gondoltam volna, hogy még a falubeli gazdák is segítenek – meséli Ádám.

Menet közben megtetszett neki az irányító-szervező szerep, összetrombitálta a résztvevőket, kitalálta a feladatokat és levezette a játékokat. Úgy gondolkodott, hogy a lehető legéletszerűbbek legyenek a feladatok és a játékok környezete.

Kiss András

Kiss András egy éve játszik airsoftjátékokat. Elmondása szerint egy baráti találkozón tetszett meg neki a katonai szimuláció, amit nagyon realisztikusnak talált. A résztvevők az eredeti fegyverek másolataival játszottak, komoly katonai egyenruhába öltözve.

Azt mondja, a játék élménye csak „belülről” érthető, nem lehet elmagyarázni annak, aki még nem próbálta. A csapatjáték hatalmas adrenalinbomba. A feladatok során két-három ember (egy úgynevezett tűzpár) halad közösen, és nem tudni, honnan érkeznek a lövések.

A molnaszecsődi laktanya nyílt napján találkozott a Magyar Honvédség toborzóival, ahol rögtön jelentkezett önkéntes területvédelmi tartalékos katonának. Jelenleg az osztrák fővárosban, Bécsben dolgozik, de belevágott a kiképzésbe és vállalta a szolgálatot.

– Az enyém az első olyan generáció, amely nem volt sorköteles. Szerettem volna szerződéses katona lenni, viszont előbb szakmát akartam szerezni. Mindig sportoltam valamit, fociztam, játszottam amerikai futballt, gyakoroltam önvédelmi sportokat, Bécsben jártam kravmaga-edzésekre, ezért úgy gondolom, meg tudnék felelni a honvédségnél elvárt fizikai követelményeknek, tehát még nem adtam fel azt a vágyamat, hogy egyszer szerződéses katona legyek. A gyalogsági feladatok, a lövészet és a felderítés érdekel. Szívesen kúszok-mászok, minden olyat szeretek, amiben van „kaland”, és szeretem azokat a kihívásokat, amikor váratlan helyzetekben kell feltalálni magamat. Érdekelnek a tartalékos kiképzésen tanított tantárgyak: a tereptan, a térképhasználat, valamint a lövészet – mondja András.

– Nekem sajnos fogalmam sem volt, mi fán terem a katonai lét, de ez folyamatosan változik az önkéntes szolgálatom okán. Egyetértek azzal, hogy Magyarországon legyen egy tartalékos katonai egység, amely probléma esetén behívható. A katonai egyenruha viselése engem büszkeséggel tölt el, ezzel ki tudom fejezni, hogy nemcsak úgy vagyok a világban, hanem szeretem, és szükség esetén védem a hazámat és hajlandó vagyok önként tenni is érte.