Várakozások, fordulópontok, szurkolói érzések – így látja a jelenleg kialakult helyzetet egy Haladás-drukker

AZ OTP Bank Liga 16. fordulója után a Szombathelyi Haladás együttese a tabella utolsó helyét foglalja el. A zöld-fehér együttes már túl van egy edzőváltáson is, de egyelőre ez sem hozta meg a kívánt áttörést. Ha szigorúan a tényeket vesszük alapul, akkor a vasi zöld-fehérek átlagosan közel két gólt kapnak egy mérkőzésen, és nem egészen egyet rúgnak. A Ferencváros elleni győzelem után sokan azt hitték, hogy átszakadt az a bizonyos gát, és az a siker megadhatja azt a kellő pluszt, és önbizalmat a labdarúgóknak, ami elindíthatja felfelé a vasi együttest. Ez sajnos nem így történt, a szurkolók pedig egyre elkeseredettebbek, ez viszont az átlagnézőszámon nem mutatkozik meg.

A Haladás Szurkolói Kör elnökségi tagja, Bankits Ramón értékelte a csapat eddigi szezonját, és osztotta meg észrevételeit. A 31 éves fiatalember már lassan húsz éve szurkol a csapatnak. Hosszú évek óta szinte az összes hazai meccsen buzdítja a Haladást, de amikor ideje engedi, idegenben is elkíséri a zöld-fehéreket. Ez az idei szezonban sincs másként.

Milyen várakozásaid voltak a szezon előtt, és ezt mennyire teljesítette eddig a csapat?

Már a nyáron valami azt súgta, hogy egy nagyon nehéz szezon elé nézünk, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. A csapatot a játékosállomány, és a többi keret ismerete alapján a 8-10. hely valamelyikére vártam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok csalódott. Sokkal eredménycentrikusabb játékra számítottam, különösen annak tudatában, hogy jövőre száz éves lesz a klub, amit minimális elvárás lenne az NB I-es tagságunk megtartásával megünnepelni.

Szurkolói szemmel nézve, mi a probléma?

Ugyan közel sem értek annyira a labdarúgáshoz, mint a csapat körül dolgozó szakemberek, de valahogy nem látom a tudatosságot a játékunkban. Nem tudom pontosan mi áll a háttérben, de valamin mindenképpen változtatni kell, mert a jéghegy felé tartunk. A kapott gólok számát le kell redukálni, mert közel két gólt kapunk meccsenként, ami nagyon sok. A Haladásnak soha sem volt a védjegye a sok lőtt gól, ezzel szemben mindig stabil védekezés jellemezte a csapatot. Stef Wils távozásával Bosnjákon kívül nincs vezér a hátsó alakzatban, ami nem is teljesít úgy, mint a belga idején. Szerintem a kapusok ezért nem okolhatók. Király Gábor ugyan nem nyújtott extra teljesítményt, de nem rajta múltak a mérkőzések. Amikor egy szervezettebb védelem volt előtte, akkor tudta azt hozni, amire ő képes. Kapusgondjai soha nem voltak a klubnak, ezen a poszton mindig stabilak voltunk, amit Rózsa Dániel be is bizonyított, hiszen hosszas mellőzöttség után jó teljesítménnyel pótolta Királyt. A szombathelyi születésű játékosokat hiányolom a csapatból, akiknek Haladás szívük van, gondolok itt Schimmer Szabolcsra, Németh Márióra, vagy éppen Halmosi Péterre. Tisztában vagyok vele, hogy utóbbi sem lesz fiatalabb, de hiszem, hogy mind a három említett labdarúgó még tudna segíteni a csapatnak.

A góllövéssel is hadilábon áll a Haladás, pedig érkezett Gaál Bálint, aki remek mutatókkal rendelkezett az első Haladásos időszakában, Priskin Tamást pedig senkinek sem kell bemutatni…

Ami engem illet, nagyon örültem mind a két játékos szerződtetésének. Kenesei Krisztián óta nem volt egy olyan csatárunk, aki ontotta volna a gólokat, Priskin Tamástól pedig mindenki ezt várta. Persze azért itt hozzá kell tenni, hogy a középpálya sem a megfelelő szinten támogatja a támadókat, tehát ezt a gyengébb időszakot kár lenne egy játékosra ráhúzni.

Milyen fordulópontjai voltak eddig az idei szezonnak a szombathelyiek szemszögéből?

Szerintem két ilyen volt eddig. Az egyik az MTK elleni hazai mérkőzés, ahol elveszítettük a veretlenségünket az új stadionban. Olyan volt, mintha egy erős bástya dőlt volna le, mert idegenben nem megy a játék, de otthon folyamatosan szereztük a pontokat, ami egyfajta biztonságérzetet adott. A fővárosiak győzelme után már ez sem volt igaz. A fordulópontnak a Ferencváros elleni mérkőzés után kellett volna következnie. Már hetekkel a találkozó előtt mindenki arról a meccsről beszélt. Közel tízezer ember látogatott ki a stadionba, igazi futballhangulat alakult ki, és legyőztük a listavezetőt. Szerintem ennek elég erőt kellett volna adnia a játékosoknak, hogy kilábaljanak abból a gödörből, amibe kerültek. A Puskás Akadémia, és a Diósgyőr ellen szerezni kellett volna négy pontot. Ehelyett szereztünk egyet, vagyis nem tudtuk meglovagolni a Fradi-győzelem után ért impulzust, és ekkora pozitív élmény nem biztos, hogy sok lesz a szezonban.

Mit gondolsz az edzőváltásról?

Abban a helyzetben mindenképpen indokoltnak éreztem, sőt annak is örültem, hogy Horváth Ferencre esett a választás, mert egy felkészült szakembernek tartom. Jót szokott tenni a csapatnak, ha egy kicsit felkavarodik az állóvíz, ilyenkor egyik játékos sem érezheti biztonságban a pozícióját. Nincs rálátásom a színfalak mögötti dolgokra, de ha pusztán a tényekre, vagyis az eredményekre alapozom a véleményem, akkor azt mondom: semmivel nem jutottunk előrébb. Ugyanakkor azt sem gondolnám, hogy ha maradt volna Hipp, akkor több pontunk lenne.

Milyen érzés jelen pillanatban Haladás-szurkolónak lenni?

Megéltem már sok mindent a lelátón, talán közhelynek hangzik, de egy igazi szurkoló nem csak akkor támogatja a csapatot, amikor megy a szekér. Szerintem a Haladás-drukkerekre ebben a szezonban sem lehet panasz, hiszen jócskán az NB I-es átlagnézőszám felett vagyunk. A rossz eredmények ellenére is megyünk szurkolni idegenben is, és mivel kevés élvonalbeli csapat van a Dunántúli régióban, ezért ez nagy távolságokkal jár. Hazai pályán pedig sokan voltunk 35 fokban is, és legutóbb a Diósgyőr ellen is, amikor röpködtek a mínuszok. Rajtunk nem múlik semmi, az biztos, a játékosok minden mérkőzésen hallhatják a hangunkat.

Melyiket választanád, Magyar Kupa-győzelem, vagy az NB I-es tagság megtartása?

Most nagyon nehezet kérdeztél, mert csodálatos lenne egy Magyar Kupa arannyal ünnepelni a klub századik évfordulóját, de mégis az élvonalbeli tagság megtartását választom, jelenleg az a prioritás. Kísértetiesen hasonlít a helyzetünk a tavalyihoz képest, akkor jó vége lett. Az idei kiírásban is muszáj a piros vonal felett maradni.

Két mérkőzést játszik a Haladás a téli szünetig. Ha racionálisan nézzük, milyen eredményekre lehet számítani?

Szerintem, azzal mindenki megelégedne, ha elhoznánk egy pontot az MTK otthonából, és legyőznénk itthon a Debrecent. Erre minden esélyünk megvan, és akkor kicsit feljebb tornásznánk magunkat a tabellán, talán még az sem lenne kizárt, hogy nem utolsóként mennénk a téli szünetre, ami mentálisan sokat számíthat. Mindentől függetlenül, muszáj megerősíteni a keretet a télen. Jelen pillanatban minden csapatrészre kellene igazolni. Az sem lenne utolsó szempont, ha minél hamarabb be tudnának kapcsolódni az érkezők a téli felkészülésbe, és nem a tavaszi szezon rajtja után érkeznének próbajátékosok. Majd meglátjuk, mi történik az előttünk álló hónapokban.