A felajánlásokból nem lett semmi

Hírt adtunk arról tavasszal, hogy a tragédia után gyűjtés indult a faluban: az önkormányzat számlát nyitott, amelyre pénzbeli felajánlások érkeztek. Megvásároltak az összegyűlt összegből egy régi házat a család számára ugyanabban az utcában. A leégett ház maradványait a Kossuth utca 10. szám alatt ledózerolták, csak az üres telket látjuk. A másik ház, amibe beköltözhettek, a Kossuth utca 23. szám alatt van. Kicsi a falu, könnyen megtaláltuk.

Talabér Károlyra azonban sokat vártunk tegnap, míg hazaért Celldömölkről, orvosnál volt, a felesége is elkísérte. Szívműtött és túl van két agyvérzésen, azt mondja, ezért megy olyan furcsán. Ennek ellenére sietve jött, először a Béke utcában adott találkozót a lányánál, Máriánál, akinek azóta gyermeke született. Velük lakik most a nagymama is, akivel korábban együtt élt az egész nagy család még a Kossuth utca 10-ben.

– Amíg le nem égett a házunk, olvastam a maguk lapját, de azóta nincs előfizetésem – mondta, mi meg azt, hogy nem az előfizetés ügyében jöttünk, hanem hogy megtudjuk, hogy vannak, mi történt azóta, hogy megkapták a házat. A nagymama azonnal elsírta magát, Károly pedig a könnyeivel küzdve mesélte, hogy nem jól alakultak a dolgok. A ház abban a formában, ahogy kapták, nagyon rossz állapotban volt, sokat kellett dolgozni rajta, míg beköltözhettek. Ki kellett alakítani legalább két szobát a háromból, hogy az idős házaspár, a fiuk, Tamás és a nevelt lányuk, az iskolás Boglárka beköltözhettek. Itt laktak a lányánál, akkor mentek el, mielőtt megszületett a baba, novemberben.

– Lehet, hogy jobb lett volna, ha az önkormányzat ideadja azt a pénzt, ami összegyűlt, és a lányom házába forgathattuk volna, palotát csináltunk volna belőle. Azzal a régi házzal sokat kell még most is küszködni, még mindig nincs kész. A felajánlásokból nem lett semmi. Mire arra került volna sor, hogy elfogadjuk, elhozatjuk az adományokat, éljünk a felajánlásokkal, azok már nem voltak sehol – mondta Talabér Károly. – Megkaptuk az önkormányzattól a listát, ott írták össze, hogy ki mit ad, felhívtuk a felajánlókat, de a közben eltelt hónapokban már elajándékozták másnak a holmikat. Szekrénysorunk is úgy lett, hogy a lányom szerzett egyet.

Amint arról hírt adtunk, az önkormányzati hivatalban egy füzetben vezették a felajánlásokat: többen ajánlottak berendezési tárgyakat, köztük teljes szobabútort, valamint a háztartáshoz szükséges elektromos gépeket. Egy szombathelyi villanyszerelő cég a megvásárolandó épület villanyhálózatának teljes felújítását vállalta.

– A villanyszerelő cég elvégezte a munkát. Ez az egy ígéret teljesült – tudtuk meg az idős embertől, akit arra kértünk, mutassa meg, hogy haladnak a régi ház rendbetételével.

Elmentünk a Kossuth utca 23. számú házba, ahol a konyha egy külön épületben van, jelenleg romos és lomos, egy sparheltet vettek bele tízezer forintért. Az udvaron halomban állnak a leégett ház faszerkezetének maradványai, azzal fűtenek bent a vaskályhákban, ami a korábbi központi fűtéses komfortfokozathoz képest szívszorító visszalépés. A három szobából kettő van újonnan kifestve. Az egyik az idős házaspáré, a franciaágy fölött felismerjük a Krisztus-képet, ami a régi házban is ott volt, láttuk a feketére üszkösödött romok között a falon, csak az maradt épen. A fiuk – kezében a megégett laptopjával azt mondta akkor – nem érti, miért nem segített, miért nem védte meg őket. Jézus képe alatt egy heverő is van, ez Boglárkáé, a szülőkkel alszik, amíg el nem készül a szobája. Tamás szobája a másik lakható helyiség, az is ki van festve, újak az ajtók, de a fürdőszobában még sok a munka. Hideg-melegvíz van, fürdeni tudnak, de minden cserére szorul. A vécén nincs ajtó…

– Még mindig siratjuk a régi házunkat. Alig-alig tudunk előre haladni ennek a rendbetételével – mondja Károly, aki 68 éves, 86 ezer forint a nyugdíja. A felesége 57 éves, naponta kerékpárral jár át Köcskre az erdészethez dolgozni, havi 54 ezer forintot keres. A fiuk, Tamás alkalmi munkákból él. Iskoláztatják nevelt lányukat, Boglárkát, aki most 6. osztályos.

Talabér Károlyné azt mondja, ki kell még fizetni azt is, hogy a régi ház maradványait eltakarították. El kell majd vitetni a sok rossz vasat, a már szükségtelen holmit, amit a Kossuth utca 10-ből el kellett hozni, az is pénzbe kerül. Kifelé megnézzük még egyszer a külön épületben lévő konyhát, van benne lehetőség: mellette füstölő, felette padlás, alatta pince. Búcsúzáskor kezet fogunk, és a pinceajtó épp kidől.