A vasi egyesület, melynek tagjai saját költségükön mentik az utcára tett kutyákat

A Kölyökmentők nevű egyesület egyre népszerűbb, ami nem is csoda, mert sajnos van dolguk bőven. A teljesen nonprofit szervezet elsősorban az utcára rakott kölyökkutyák befogadására, majd a későbbi örökbeadásukra specializálódott. A hivatalos Facebook-oldalukon tették közzé, hogy november tizenegyedike óta nem fogadtak örökbe kiskutyát, a kapacitásuk pedig elérte a tetőpontot. A Kölyökmentők egyik alapítótagját, Katz Évát kerestük fel azzal a kéréssel, hogy meséljen az egyesületről. Éva Nagymizdón él, ahol a polgármesteri teendőket is ellátja, emellett pedig az elmúlt négy évben, közel ötszáz (443) kutyusnak segített gazdát találni.

Megérkeztem a Körmendtől nyolc kilométerre fekvő Nagymizdóra, ahol már a bejáratnál két kutya fogadott. Éva készségesen körbevezetett, megmutatta az elkerített hatalmas udvarrészt, ahol a kutyák tudnak mozogni, ha ki vannak engedve. Az udvar végében egy nagyobb méretű – régen istállóként funkcionáló – téglaház áll, ami szalmával van kibélelve, ott éjszakáznak az ebek. A rövid idegenvezetés után a Kölyökmentők megalapításának előzményei kerültek szóba.

2014-ben egy néhány fős baráti társaság – melynek én is tagja voltam – indította el a kezdeményezést. Mindegyikünk nagyon szereti az állatokat, és már akkoriban is voltak házi kedvenceink is. Szerettünk volna segíteni a bajbajutott, és rossz körülmények között élő állatokon, a későbbiekben ez a törekvésünk fejlődött egyesületté. Úgy gondoltuk, hogy ebben a formában hatékonyabban tudunk működni, több lehetőségünk lesz segíteni. Az egyesületnek az a fő célja, hogy az utcára tett kölyökkutyákat felkarolja. Sajnos egyre több olyan tapasztalatunk van, hogy anyakutyával együtt teszik ki őket, ilyen esetekben természetesen befogadjuk őt is. Ha más rossz körülmények között lévő állattal találkozunk, lehetőségeinkhez mérten igyekszünk rajtuk is segíteni. Elsősorban Vas megyére fókuszálunk, de többször is előfordult már, hogy az ország más részéről is fogadtunk be kutyákat, amennyiben volt rá kapacitásunk, és lehetőségünk. Sajnos, nagyon sok kiskutyát tesznek utcára, és ez a tapasztalat országszerte helytálló, Vas megyére is igaz, ezért nem is nagyon győzzük ezt a munkát. Az állatok mellett nehéz helyzetben élő gyermekeken is folyamatosan segítünk. Sok adományt kapunk számukra.– kezdte a beszélgetést Katz Éva.

Miből tartja fent magát az egyesület?

2015-től működünk hivatalos formában, tavaly tekintettel a három éves eredményes működésre megkaptuk a közhasznúságot. Ez azért volt fontos, mert így már a személyi jövedelemadóból tudtunk egy százalékot gyűjteni. Erre a 2018-as évtől volt először lehetőségünk. Nagy szükségünk is van ezekre a támogatásokra, mert mi ebbe az egészbe a saját pénzünket tesszük bele, tehát teljesen nonprofit szervezetről van szó. Ez a korábbi években úgy működött, hogy ha megmentettünk egy alomnyi kiskutyát, akkor a szervezet tagjai beteszik a maguk pénzét, és megvesszük a megfelelő ennivalójukat, fizetjük az állatorvosi költségeiket – oltásokat, chipeket – stb. Szoktunk kapni adományokat magánszemélyektől, rendszeresen tartunk örökbefogadó napokat, amikor szintén felajánlanak az emberek tápot. Szervezett rendszerben egy szombathelyi hipermarketben is szoktunk gyűjteni. Az alapköltségeket azonban mi finanszírozzuk, de ahogy kezdtünk egyre ismertebbek lenni, szerencsére a támogatók száma is gyarapodott.

Meddig szokott kitartani az a tápadomány, amit egy-egy ilyen gyűjtés alkalmával kapnak?

Az az igazság, hogy ez nagyon változó. Éppen karácsony előtt tartottunk egyet, és sajnálatunkra nagyon kevés adomány gyűlt össze, ami nem sok mindenre volt elég. Az azt megelőző alkalommal, még valamikor tavasszal viszont egy jelentősebb mennyiséget kaptunk, tehát azért nemcsak negatív példa van.

Hány taggal működik a Kölyökmentők, és hol van a székhelye?

Vépen van az egyesületnek a hivatalosan is bejegyzett címe, de nem egy telephelyet kell elképzelni, ugyanis ez az egyik tagunk saját családi háza. Az a legnagyobb probléma, hogy sajnos nem rendelkezünk külön telephellyel, ezért ideiglenes örökbefogadóknál vannak a kutyusok. Összesen tizennégy tagja van az egyesületnek, de csak hárman tudunk ideiglenesen kutyákat elhelyezni. A nagyobb csapat itt nálam, Nagymizdón van elhelyezve, de pár kutyus van Vépen, és Szombathelyen is. A többiek is tevékenyen kiveszik a részüket a feladatokból, támogatókat toboroznak, örökbefogadó napokat szerveznek, kapcsolatot tartanak. Az elmúlt években jellemző, hogy fiatalok nálunk végezzenek közösségi munkát, ami nekik előfeltétel az érettségihez. Szívesen fogadjuk őket, minden segítségnek örülünk.

Olvastam a hivatalos Facebook-oldalukon egy bejegyzést, amiben az állt, hogy november 11-óta nem fogadtak örökbe kutyákat, ezért az egyesület sem tud többet megmenteni, mivel teltházzal működnek…

Ez így igaz, szinte teljesen beszűkültek a lehetőségeink. Sajnos nagyon lelassultak az örökbefogadások, de télen az a jellemző, hogy az emberek nem nagyon fogadnak be kutyákat, inkább tavasszal, mert akkor már jó idő van, és kint lehet hagyni őket a kertben. Nálam jelen pillanatban tizennégy kutya van, plusz három pici, akik most négy hetesek. Két hetes korukban kerültek ide, azért mert az én munkám lehetővé teszi, hogy három óránként cumisüvegből etessem őket. Ennek ellenére úgy osztjuk meg őket, hogy a kölyökkutyák jellemzően Vépre mennek, a felnőttek pedig ide kerülnek, mert itt nagyobb a tér, ideálisabbak a körülmények. Összesen körülbelül huszonöt kutya van a gondozásunkban, de ez már a kapacitásunknak a felső határa. Az adók 1%-ból beérkezett támogatásból mobilkenneleket szeretnénk vásárolni, ami segítene minket abban, hogy több kutyát el tudjunk helyezni. Ez a 2019-es évre a tervünk, illetve természetesen az, hogy minél több állatnak segítsünk új gazdát találni. Igyekszünk előadásokat is tartani, melyek alkalmával a felelős állattartásra hívjuk fel a figyelmet.

Ha egy kiskutyát nem fogadnak örökbe, és felnő, akkor mi lesz vele?

A kiskutyákat azért könnyebb örökbe adni, de előfordult már többször is, hogy nem sikerült gazdit találni, ilyenkor velünk élnek tovább, mi viseljük gondjukat életük végéig. Egyébként nagyon kiszámíthatatlan, hogy az embereknek milyen kutya tetszik meg.

Melyik volt a legextrémebb helyzet, amit mentés közben tapasztalt?

Sajnos, ezen kicsit gondolkodnom kell, ugyanis annyi extrém helyzettel találkoztunk már, hogy nehéz kiemelni egyet. Éppen karácsonykor történt, a kolléganőm a családjával elutazott az édesanyjához. Már hazafelé tartottak, amikor este az út szélén egy kőkereszt tövében találtak csúnya szóval kidobva egy vemhes kutyát. Hazavitték, és még aznap megszülettek a kölykei. Hatalmas szerencse volt, hogy pont arra jártak. Több olyan kutyát is tudok mondani, akik úgy kerültek ide, hogy feltehetően durván bántalmazták őket. Ilyenkor nagyon nehéz, és sok türelmet igénylő feladat újra megszelídíteni őket.

A kötelező oltásokat, és egyéb orvosi ellátásokat hogyan lehet abszolválni ennyi kutyánál?

Valóban elég macerás megoldani, de szerencsére nagyon készségesek, és segítőkészek az állatorvosok, akikkel kapcsolatban vagyunk. Néha szinte emberfeletti dolgokat vállalnak, mert vannak olyan almok, amik már betegen érkeznek. Egyébként normál esetben, ez nálam úgy szokott kinézni, hogy egy évben két alkalommal lejön ide az állatorvos, pontosan akkor, amikor meg kell kapniuk az oltásokat. Ha bármilyen más gondjuk van a kutyusoknak, akkor én megyek velük Szombathelyre.

Amennyiben szeretnének örökbefogadni, vagy kutyaeledelt felajánlani, esetleg támogatásukkal egy jó ügy mellé állni, erre a linkre kattintva minden részletet megtalálnak.