Ijfú szívekben élek – Ady 100 villámcsődület a szombathelyi könyvtárban

A tárlókban a költő kötetei, versei adják a mozaikokat a költő, író, hírlapíró életéből, munkáiból Vörösné Adler Erika válogatásában, felidézve a két nagy szerelmet, Lédát és Csinszkát is. A könyvek között egyedi, különleges darabok is találhatók, három közülük első kiadású, muzeális értékű, szigorúan védett. A kiállítás még három hétig látható. A flashmob ötlete Spiegler-Kutasi Nikoletta fejéből pattant ki, ő szervezte a versmondókat könyvtárosokból, olvasókból és lelkes önkéntesekből. Nagy Éva igazgatónő – aki maga is mondott verset a rendezvényen – úgy fogalmazott, hogy olyan ez, mint a Micimackóban: úgy jövünk össze, mint a Nyuszi rokonai, ismerősei és üzlettársai.

A villámcsődület során Ady versei szólaltak meg az első emeleti felnőtt kölcsönzési, könyvkiválasztási térben, távoli pontokról közelítve a tárlathoz, ahol hátborzongató erejű, közös versmondásban hangzott el a 12 legszebb vers válogatásba is bekerült Kocsi-út az éjszakában című költemény is. Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész „Adydas” feliratú pulóverben érkezett a rendezvényre, és arról beszélt, hogy Albert Einstein, a korban a világ legnagyobb fizikusa és a világ egyik legnagyobb költője, Ady Endre – Rilke a másik, aki ebben az időszakban még költőként megemlíthető – ugyanarra a következtetésre jutott.

1904-ben Einstein meglátta, hogy ha a fénysebesség közelébe gyorsítunk egy testet, akkor számára relativizálódik az idő. Ez ugyanaz, mint Adynál, hogy „Minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban”. Vagyis: az idő eltörött, a létezés maga már csak részekben felfogható, az egész élménye, ami a 19. században még megvolt, megszűnt az ember számára, csak Ady sokkal pontosabban és közérthetőbben fogalmaz – mondta dr. Fűzfa Balázs.

Hozzátette: talán az sem véletlen, hogy egy másik fizikus, Teller Ede azt mondta, többet tanultam a maghasadásról Ady Endrétől, mint a világ összes fizikusától együttvéve.