Kipattant: könyvbe kerültek a püspökmolnári tűzoltók

– Elképzeltem a 130 évvel ezelőtti falusi állapotokat, idillt. A zsúptetős házak egymás mellett sorakoztak, elöl a tisztaszoba, majd a konyha, pajta, istállók, kazlak, csend és nyugalom. De akkor mi volt az oka, hogy az emberek összeszorult gyomorral feküdtek le esténként? – kezdte könyvajánlóját a kérdéssel Bozzai Lajos, a Vasvári Önkéntes Tűzoltó és Polgárőr Egyesület elnöke. A kérdésre a válasz, hogy állandóan tartani lehetett a tűz kipattanásától, amit csintalan kisgyermekek gyufaelcsenése, a béresek pipájából szalmakazlakba pattanó szikra éppúgy okozhatott, mint például villámcsapás. Akkoriban, ha egy ház meggyulladt, azzal éghetett a többi is a faluban dominómód; főleg, ha a bajt a szeles idő is tetézte.

Kuglics Gábor beválogatott a könyvébe egy 1875-ös tűzről szóló rövid beszámolót, akkor a jelenlegi Püspökmolnári területén 11 ház és húsz pajta kapott lángra. A szerkesztő vetített képes előadásban mutatta be a könyvet. Felidézte a kezdeteket: az egylet 1888-ban 43 taggal alakult három falu Püspöki, Molnári és Szenttamási lakóinak összefogásából. Megköszönte Babos József egyesületi elnöknek a kiadáshoz nyújtott anyagi segítséget és az egylet egységkönyvét, amelynek kölcsönadásával támogatta a könyv elkészítését. – Köszönöm Horváth Klári néninek és Varga György tűzoltó parancsnoknak a fényképeket, így még színesebb lett a kiadvány – mondta Kuglics Gábor. – A tűzoltók azok az emberek, akik elég bátrak ahhoz, hogy oda menjenek, ahonnan mindenki menekül. Itt vannak közöttünk. Ez a könyv róluk meg rólunk és nekünk szól. Erősíti a vidékhez tartozás érzését, az identitást – emelte ki a kiadvány érdemeként a Vasvári Önkéntes Tűzoltó és Polgárőr Egyesület elnöke.