A kulturális örökség része lett a kékfestés

A dokumentumokat – amelyek azt igazolják, hogy a kékfestés az univerzális szellemi örökség része – január 12-én Pápán adták át a magyarországi kékfestőműhelyek és a Kékfestő Múzeum számára. A rendezvényt fotókiállítás és a kékfestő textíliát feldolgozó divatbemutató kísérte.

Az ünnepségen a szombathelyi mester, Szakács Gábor nem tudott jelen lenni, így ott az oklevelet dr. Puskás Tivadar polgármester vette át. Kedd délután ezt az oklevelet adták át a szombathelyi műhelyben.

A festőmesterség elterjesztése Európában a flamandokhoz köthető, akik már a 8. századtól folytatták a mesterséget. A legkorábbi festőcéh 1208-ban Bécsben jött létre, Magyarországon először 1608-ban kezdte meg működését. A 20. század elején közel 400 műhely működött a történelmi Magyarország területén. Hazánkban egyedülálló módon a kézi és a gépi technológia egymás mellett, párhuzamosan maradt fent.

Magyarországon jelenleg hat aktív kékfestőműhely működik, legtöbbjük családi hagyományt követve és ma is generációról generációra átadva a szakmai tudást. A tiszakécskei-szentendrei Kovács, a tolnai Horváth, a győri Gerencsér-Tóth, a bácsalmási Skorutyák, a nagynyárádi Sárdi és a szombathelyi Szakács kékfestőműhely képviseli a magyarországi kékfestő-kismesterséget.

A megyeszékhelyen 1950 óta készülnek a kékfestő termékek. Először Szakács László dolgozott a műhelyben, majd fia, Szakács Gábor, a népművészet ifjú mestere vette át a szakmai vezetést. A műhely az előbbiekhez hasonlóan „élő múzeumként” is funkcionál, hiszen az eljáráshoz szükséges régi gépek, az eredeti berendezés és a több száz nyomódúc a mai napig használatban van, illetve megtekinthetők, kipróbálhatók. Szakács Gábor elmondta, régebben a teljes családja ebből élt, ma azonban már csak hobbi. Reméli, hogy az elismerés után nagyobb figyelem irányul majd erre a szakmára, hiszen a hazai mesterek nagy része már idős, jó lenne, ha a fiatalabb korosztály is érdeklődne a kékfestés iránt.