Lélekmozgató kamaszoknak is

2019.02.25. 07:00

A Magyar Parasport Napján kipróbálhatták a fogyatékkal élők sportágait a vasi iskolások

Vas megyében is jó néhány oktatási intézmény csatlakozott A Magyar Parasport Napjához. Egy kamaszokkal teli középiskola, a Kereskedelmi Lélekmozgatóján jártunk.

Horváth Erika

Fotó: Unger Tamás

Egyhangú országgyűlési döntés volt 2017 decemberében, hogy február 22-e – ez volt az első magyar mozgáskorlátozottak számára életre hívott sportegyesület, a Halassy Olivér SC megalakulásának dátuma 1970-ben – a jövőben a Magyar Parasport Napja legyen. Erre a napra tavaly hirdetett először országos „Lélekmozgató” programot a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) és a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége (FODISZ). Már első alkalommal is megközelítette az ötszázat azoknak az oktatási intézményeknek a száma, amelyek vállalták, hogy „érzékenyítő”, rendhagyó testnevelésórákon ráirányítják a gyerekek figyelmét a fogyatékossággal élő emberekre. A parasportok kipróbálásával közelebb kerülhetnek hozzájuk, megértőbbek, toleránsabbak lehetnek velük szemben. Idén országosan már 535 iskola, illetve óvoda csatlakozott a Lélekmozgató programhoz. Vas megyében is jó néhány intézmény – köztük a Szombathelyi Szolgáltatási Szakképzési Centrum Kereskedelmi és Vendéglátó Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma.

 

Pénteken a testnevelési órákat a parasport jegyében vezették a Kereskedelmi testnevelő tanárai. Az iskola egyik tornatermében az ülőröplabdával, a másikban a csörgőlabdával ismerkedhettek a fiatalok. Ebben az iskolában nem ismeretlen a röplabda sportág; és ülve csinálni – lehet-e nagyobb kényelem egy tesiórán? Gondolhatták azok, akik még nem találkoztak az ülőröplabdával. De ahogy letelepedsz, megváltozik minden. Lábmentesen helyezkedni a gyorsan, sokszor erősen érkező labdákra, itt nem emelkedhetsz el a talajtól, ülő pozícióban kell érintened a labdát… Kőszegfalvi Kitti és Horváth Rebeka szeret röplabdázni. „Nehéz ezt nekünk ülve játszani” – mondják. – „Úgy, hogy a lábunkkal nem tudunk segíteni, és sokkal gyorsabban jön a labda, nagyon gyors reflexre van szükség, nekünk sokszor esélytelen volt játékban tartani a labdát. Viszont remek csapatjáték, nagyon jó, hogy azok is akár versenyszerűen röplabdázhatnak, akiknek nem adatott meg az ép test.”

Testnevelési óra néma csendben? Szinte elképzelhetetlen. Pedig most a labda hangjának hallgatása az egyik legfőbb feladat. Farkas Ágnes, a Vas Megyei Kézilabda Szövetség elnöke, olimpiai ezüst­érmes kézilabdázó vezette be a fiatalokat a csörgőlabdázás szabályaiba. Azok, akik felvehették a speciális szemüvegeket, néhány percre a nem látók családjába kerültek. És amikor a látó társak kuncogással kísérték az esetlen mozdulatokat, esélyük sem volt meghallani, merre csörög a labda, merre is mozduljanak, hogy elkaphassák. Nagyon hamar ráéreztek erre a többiek is, és jött a segítő csend. Zelevics Gergő jégkorongozik és gyorskorcsolyázik is. „Nagyon furcsa volt vakon játszani, a fülemre, az érzéseimre hagyatkozni, a kezemmel tájékozódni” – mondta a nehéz próba után. – „Nagyra becsülöm a fogyatékkal élőket, akik a nehézségeik ellenére sem adják fel és sportolnak.”

Két speciális sportág, amit az ép fiatalok mindennapjait élő középiskolások próbálgattak kicsit nehézkesen, ügyetlenkedve. Sokszor elhangzott azon a péntek délelőttön, milyen szerencsés is az, akinek megadatott, hogy mozgásában, érzékszerveiben, értelmi képességeiben nem tér el az átlagtól. Észre kell vennünk a fogyatékossággal élőket, akiknek a mindennapi rutin is folyamatos kihívás és akadályoztatás. Ők is érzékeny emberek, segíteni kell, ahogyan igénylik. De sokan vannak olyanok közöttük, akik nekünk segítenek. Elszántságukkal, vasakaratukkal, csodálatra méltó teljesítményükkel.

 

A kereskedelmisek vendégelőadója, a Testnevelési Egyetem hallgatója, a mindössze húszesztendős, szombathelyi Ekler Luca érezhetően megmozgatta a tornatermet csordultig megtöltő kamaszok lelkét. " target="_blank" rel="nofollow">Egy elképesztő videóval indított – aki teheti, nézze meg –, aztán magáról mesélt. Luca élete egészségesen indult, de tízévesen egy bal oldali bénulás után nagyot fordult vele a világ. Nem adta fel, kikelt a tolószékből, és bár maradtak nyomai a betegségnek, újra sportolni kezdett. Tavalyig csak az épek között atletizált – U23-as válogatott viadalon is képviselhette Magyarországot –, aztán rátalált a parasportra, ahol „kicsit másként” még inkább kiteljesedhet. Ma már para távolugró Európa-bajnok, világcsúcstartó, a második legjobbnak választották 2018 fogyatékkal élő magyar női sportolói közül.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában