Családkutatás: a mormonoknak köszönhető az egyházi anyakönyvek digitalizálása

Dr. Pál Ferenc levéltáros Források és lehetőségek egy parasztcsalád kutatásához című előadása a könyvtár, a MNL Vas Megyei Levéltára és a Vasi Múzeumbarát Egylet közös rendezvénye volt. A kutatásmódszertani ajánlások között a hagyományos írott dokumentumokon – születési, házassági, halotti anyakönyvi kivonatok, keresztségi iratok – kívül szerepeltek a sírkövek, a világháborús emlékművek, a származási igazolások, a szekrényajtó és a Biblia hátsó üres oldalaira írt családi feljegyzések. Amint megtudtuk: a parasztcsaládokban ritkán ruháztak be szekrénybe, az az egy volt, ami volt, akár generációkon át, az ajtajára pedig felvésték a fontosabb családi eseményeket időpontokkal, de nemcsak az emberekre, hanem a háziállatokra vonatkozóan, így például azt is, mikor ellik a kecske.

Fontos feljegyzésekre használták a család életében sokszor „a könyv” szerepét betöltő Bibliát, amelynek hátsó üres oldalai alkalmas helynek bizonyultak az információk hosszútávú megőrzésére. Fontos forrás az oral history, vagyis hogy melyik rokonnál milyen történetek vannak a családi legendáriumban, ezekből is lehet összerakni egy mozaikképet. Szerencsés, ha kívülálló veszi fel a családtagokkal az interjút, mert külső embernek – talán a megértetés miatt – ugyanazt a sztorit egészen másképp mesélik.

Az internetes keresésekkel kapcsolatban dr. Pál Ferenc az Utolsó Napok Szenjeinek Jézus Krisztus Egyháza adatfeldolgozó munkájáról beszélt, akik a 60-as, 70-es években begyűjtötték az összes egyházi anyakönyvet, és mikrofilmre vették, majd a 90-es években digitalizálták, és feltöltötték a Magyar Nemzeti Levéltár szerverére. A levéltárakon keresztül 1895-ig hozzá lehet férni az ország összes anyakönyvéhez, nem kell utazni. Privátban is használható a „Familysearch”, ugyancsak a mormonoknak köszönhetően: önkénteseik hatalmas és hősies munkával begépelték a megkereszteltek összes anyakönyvét. A családkutatásokban fontos a házasság megtalálása, kigyűjteni a két szülő gyermekeit, akik régebben általában a házasságkötés után szoktak születni.

Két fontos dátumot kell tudni a nyomozáshoz: 1828-ban írták elő a felekezeti másodpéldányokat, 1896-ban pedig megjelent az állami a­nyakönyvezés. Mindezeken túl érdemes forgatni a helységnévtárakat és a papi névtárakat. Fontosak lehetnek a katonaemlékek: a frontról vagy hadifogságból hazaküldött lapok, naplók, K.u.K. zubbony mellényzsebében kötelezően hor­dott noteszek, amelyekbe nem­csak a német vezényszavakat jegyzetelték fel, hanem egyebeket is, így például azt is, hogy a katona hol tartózkodott. Kordokumentumnak számítanak azok a fotók is, amelyeket a hadifoglyokról készítettek: az analfabétizmus miatt (sokan tud­tak olvasni, de nem tudtak írni), ezért a fotót küldték haza az otthoniak megnyugtatására. Üzenet lehet egy rajz is: dr. Pál Ferenc nagyapja naplójának borítóján egy házikó vehető ki az ákombákomból, ami az unoka értelmezésében azt jelenti: „Haza akarok menni!”