Látványos változás: megtisztították az elbozótosodott területet Kőszeg környékén

A tavaly indult projekt hosszú távú célja: az újonnan kialakuló tájkép fenntartása a területen legelő magyar tarka szarvasmarhák segítségével.

Mostanra elfeledett rétek helyreállítását kezdte meg tavaly nyár végén az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság: 70 hektárnyi természetvédelmi oltalom alatt álló területen tervezik 2020 tavaszától szarvasmarhák legeltetését.

A napokban mérföldkőhöz érkezett az élőhely-rekonstrukció: befejeződött a leglátványosabb munkafázis, a rét helyén kialakult bozótos felszámolása. Első ránézésre pusztításnak tűnhet az elvégzett munka, a nemzeti park munkatársai azonban mindenkit megnyugtatnak, ez egy alaposan végiggondolt folyamat szerves része.

Harsányi Krisztián osztályvezetőt a projekt aktuális állásáról kérdeztük.

– Az előkészítés során nagyon alaposan feltérképeztük a terepet és konkrét jövőképet határoztunk meg – az eltervezett beavatkozásokat eddig a várakozásainknak megfelelően tudtuk teljesíteni. Fontos hangsúlyozni, hogy az itt elvégzett cserjeirtás egy természetvédelmi szempontból értékesebb terület létrehozása érdekében történt. Sajnos megyeszerte gyakran találkozunk olyan, leginkább a szántóföldek közötti bokorsorokat érintő beavatkozásokkal, amelyek sok állatfaj élő- és búvóhelyét szüntetik meg. Bokor- és erdőfoltok ugyan maradtak, mégis kopasznak tűnik a terület, ami azonban a munkák végeztével, tavasszal már egészen más képet fog mutatni. A cserjeirtást és fakivágást végzőknek kiadták, hogy ha a bozótban vadgyümölcsfát vagy tölgycsemetét találnak, azt hagyják meg: e növényfajok jelenléte ugyanis kedvező egy olyan fás legelőn, amit elképzeltek. Az ez évi tervek között szerepelnek még a terület vízháztartásának javítását szolgáló beavatkozások és a szarvasmarhák legeltetéshez szükséges infrastruktúra kialakításának első lépései.

– Célunk az is, hogy javítsuk a terület vízháztartását: felszámoljuk a mezőgazdasági hasznosítás reményében évtizedekkel ezelőtt húzott vízelvezető árkokat, megteremtsük a lehetőségét, hogy a környező, vízjárta árkokból a területre kormányozzuk a vizet, illetve, hogy kisebb töltést építsünk a terület déli végébe, amivel megtartatjuk a jellemzően a kőszegdoroszlói szántóföldekre távozó vizeket. Egy részen a Gyöngyös-patak jelenti a terület természetes határát. A patak hatvan kilométer hosszan kanyarog Vas megyében, de csak itt és az osztrák határ közelében, néhány kilométeren maradt meg természetes, nem szabályozott vízfolyásnak, mindenhol máshol csatornává alakították. A tervezéskor odafigyeltünk, hogy egy üres sávot, „játszóteret” hagyjunk a nyomvonalát folyamatosan változtató vízfolyás számára, hogy ezúttal mi alkalmazkodjunk a patakhoz, és az kedvére kanyaroghasson.