Mindennek a Szabó család az oka: munkában a Hang-Szín-Pad Stúdió

A társulat néhány tagját kértük beszélgetésre, hogy megtudjuk, miért vállalják szívesen a nyugdíjas korú közönség előtti fellépést, és hogy ők hogy érzik, mit tudnak nyújtani ennek a hallgatóságnak. A csoport természetesen nem csak az idős közönségre specializálódott. Még 1995-ben kezdtek el közösen dolgozni, – akkor még más felállásban – amikor a Szabó család mintájára hangjátéksorozatot adtak különféle rádiócsatornákon. Úgy hét-nyolc évvel ezelőtt ez a lehetőség megszűnt, attól kezdve élőben lépnek közönség elé.

Könyvtárban, gyermekprogramokon, karneválon, egyesületeknél, sőt még a börtönben is. Sokféle hangjáték szerepel egyidejűleg a repertoárjukon, a többség saját ötletből, némelyik felkérés alapján született. A párbeszédes történeteket Eszter írja, és általában valamilyen aktualitáshoz kötődnek. Gyakran szövődnek a hangjátékok valamelyik költőnk – Ady, József Attila – életének egy-egy jelentősebb epizódja köré, amelyekben természetesen versbetétek is helyet kapnak. Az előadók egytől egyig önkéntesek, irodalmat, közösséget kedvelő emberek.

Irodalom? Szórakoztatás? Közösségépítés? Mindegyik benne van ebben a speciális, stúdiófelvételhez hasonló, mégis változatos karaktereket felmutató műfajban, melyre pár évvel ezelőtt a Pálos Károly Szociális Központ programszervezője is felfigyelt. Olyannyira, hogy Kergyikné Léránt Erika be is lépett a társulatba. Azóta a színtársulat számos alkalommal fellépett már a Gagarin úti szakosított szociális otthonban, a szombathelyi idősek klubjaiban, és visszatérő vendégek a Pálos Károly Központ irodalmi kávéházaiban is.

– A Gagarin úti intézményben már elég idős betegek is vannak, de a 20-25 perces előadásokat ők is nagy koncentrálással végighallgatják – meséli Eszter.

– A forgatókönyvekhez mindig tartoznak hangeffektek és hangszeres zenei betétek, ezek különösen felkeltik az idős, nemritkán gyengén látó közönség figyelmét. Nemegyszer kérték már, amikor véget ért a műsor, hogy maradjunk még, és játsszunk az ukulelén vagy a furulyán. A gyengén látók közel jönnek hozzánk, simogatással fejezik ki köszönetüket. A napközis ellátást nyújtó klubok közönsége már inkább vevő a humorra is, sőt gyakran maguk is kapcsolódnak az előadáshoz úgy, hogy a végén dalra zendítenek. Az irodalmi kávéház alkalmaira, ha meg is hívnak minket, ők is mindig készülnek versekkel, dalokkal.

– Szenzációsan aktív tud lenni a közönség! Örök emlék marad számomra, amikor a Pozsony utcai klubban a karácsonyi műsorunk kapcsán egy néni végig elénekelte a Csendes éjt németül – meséli Koroknai Józsefné. – Látszott, hogy a műsorunk mindenkiben felébresztette az emlékeket.

– Családias az előadásaink légköre, az emberek szívesen részeseivé válnak a műsornak – kapcsolódik az elhangzottakhoz Horváth György. – Számomra a legnagyobb jutalom a szereplésért az az őszinte, tiszta, hátsó gondolatok nélküli öröm, amit a hallgatóságunk csillogó szemében látok.

Jelenleg újra felvételek zajlanak: stúdióban már több hangjátékot adathordozóra rögzítettek, azokat meg lehet majd hallgatni a Credo Rádió, illetve a Mária Rádió hullámhosszán. A ma már egyesületté alakult önkéntes társulat tagjai: Büki László, Finta Zília, Gombos Katalin, Grünwald Zsolt, Horváth György, Kergyikné Léránt Erika, Koroknai Józsefné, Rozán Eszter, Tátrainé Kulcsár Irén, Valiczkó Éva. Jelentkezőket szívesen fogadnak, főleg a mélyebb hangú nem képviselői közül!