Az „Új Elmélyedés Gondolkodó Társaság” tartott összejövetelt az ŐrvidékHázban, megszólalt biológus, orvos, mérnök-fizikus és egyházfi

– A 21. században érdemes feltenni újra a kérdést: mire képes az ember? Mi különbözteti meg az állattól? Erre keressük a választ, ami visszaadja az életünkbe a szeretetet, a gondoskodást, az empátiát, az élet lényegét kereső gondolkodást – ezzel vezette be a fórumot Dr. Kiss Tamás, a társaság alapítója, beszámolva arról, hogy két sikeres bemutatkozásuk volt Budapesten, és egy Pécsen.

A lélek máshol van címmel dr. Morvay Frigyes orvos, filozófiai esszéíró tartott vitaindító előadást. Számba véve, hogy mit gondoltak erről a filozófusok, idézett egy időtálló, 2300 éves mondatot: „a lelki tulajdonságok az anyagban lévő szabályszerűségek”. Szent Pál leveléből azt, hogy „nem az a kérdés, hogy ki ültet, ki öntöz, hanem az, hogy ki növeszt”. Szó esett a gén kódolt és kódoló programjáról, ami az életkeretben elindul a magból – a megtermékenyített petesejtben már jelen van a lény programja –, és a lélek vezényletével, az agyműködés, az értelem által kifejlődik. Az orvos oda jutott, hogy minden kutató elérkezik ahhoz a ponthoz, hogy találkozik Istennel. Mert – amint mondta – amikor a kutatás végére érünk, van még valami. Hogy mi, annak kifejezésére talán a költészet képes leginkább, Berzsenyi Dániel így fogta meg a maga megfoghatatlanságában: „Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet.”

Dr. Székely János megyés püspök egy példabeszédet mondott az európai emberről, aki expedíciót vezetett Indiába. Hajszolta a málhahordóit, akik egyszer csak ledobálták a terhüket. Az európai nem értette, miért nem mennek, hiszen jól megfizeti őket? A málhahordók közül az egyik így válaszolt: „Annyira siettünk, hogy a lelkünk lemaradt a testünktől. Meg kellett állnunk, hogy bevárjuk.” A püspök úgy fogalmazott: a mai rohanásban mintha éppen azt veszítenénk el, amiért élünk. Fontos a sport, az egészség, a kinézet, de a test nincs meg lélek nélkül. A test mint anyag létezik, és benne egy különleges funkció a lélek? Az anyag is energiarezgés, leginkább a dallamhoz, a zenéhez hasonlít. Egy szimfónia, egy dallamözön az univerzum első pillanatától kezdve. Nem úgy árad szét, mint egy kézigránát, hanem matematikai szabályok szerint.

A Teremtőtől való valóságban aztán megjelennek a minőségi ugrások, minőségi léttöbbletek. Ilyen az érzékelés megjelenése, például a látás. A színérzékelésre képes lényektől függetlenül nincsenek színek az univerzumban, csak különböző frekvenciájú fények. Az emberek és állatok nem mennyiségeket (különböző intenzitású fényeket) érzékelnek, hanem minőségeket. Bennük alakul át minőséggé. A tudomány le tudja írni ezt a folyamatot, de nem magyarázza meg a miértet. Az emberi öntudat is egy minőségi többlet. Van bennünk valami, ami az alacsonyabb szinteket dominálja. Ha egy állatnak lenne emberi öntudata, tudná, hogy ha 120 kilogrammosra hízik, le fogják vágni.

De nincs neki, ezért meghízik, és levágják… A világunk látszólag alulról épül, az élettelen felől, de lényegében felülről: a bölcsesség, a szépség felől, ez ad erőt az anyagnak ahhoz, hogy fejlődjön. Az ember bármit megtapasztal maga körül, mindent végesnek él át. Mindig úgy érezzük, hogy lehetnénk egy kicsit boldogabbak. Miért nem elég nekünk a világ? Az állatoknak elég. Egy tehén nagyszerűen tudja, hogy reggeltől estig mit kell tenni. Nincs egzisztenciális válsága. Az ember egy kicsit ügyetlenül kilóg ebből a világból. Megkérdezi: mi ez az egész? Mit tegyek ezzel a 60-80 évvel? Rálátunk az egészre, mert egy kicsit kiemelkedünk a látható-fogható világból. Mert van, ami kiemeljen. Létezik valami a látható világon túl. Valamit sejtünk a teljességből, ehhez viszonyítva érezzük a földi tapasztalásainkat végesnek.

Ez a sejtés az emberlétünk szíve, ez emel ki az állatvilágból. A kapcsolat a valóságon túli valósággal. Az ember transzcendens lény, képes az Istent megsejteni, kapcsolatba kerülni a teljességgel. Ez emeli az egyént a korlátai, az önzése, a végessége fölé. Ettől tudunk önzetlenek, önfeláldozóak, bátrak lenni. Ez a szép házasság alapja: ketten élni át az egységet, hármasban (Istennel). Ez teszi élhetővé a társadalmat. Ha nincs fölötte erkölcs – „felfelé erő” –, önmagába zuhan. Ez a nyugati társadalom problémája. Elvesztettük a kapcsolatot az objektív, gyönyörű isteni renddel, a valóságon túli valósággal. Belefulladunk a szubjektív gyönyörűségbe. Elvágtuk magunkat az élet forrásaitól. A Teremtő lényege a szeretet, az örök szülés, születés. A mi lelkünk is ebből van, ebből a szimfóniából.

Dr. Gazdag László mérnök, fizikus egyebek között az intuícióról mint kommunikációról beszélt, Goethét idézve, aki „az ember belsejéből fakadó sugallat”-ként fogta meg, amely egyben összekapcsol minket a világgal, mint egy jel. Nem azonos a megérzéssel, az intellektuális tudással. Az intuíció híd az univerzum és a tudat között. A lélek hangja. A szabad akaratunkon áll, mit kezdünk vele. Egy kapcsolat az ismeretlennel, azzal, ami túl van az Óperencián.