„Csak a láncaimat veszíthetem” – A dohányzás elhagyásáról fejben kell döntést hozni

A pedagógusnő hangsúlyozza: ő nem egy adott módszer használója, nem is a népszerűsítője. „Mindössze” annyiról van szó, hogy neki, 22 évi dohányzás után, Allen Carr Könnyen leszokni a dohányzásról című könyve segített, és fontosnak tartja, hogy az általa megtapasztalt sikert megossza azokkal, akik nyitottak erre. Csak olyan dohányosoknak érdemes belekezdeniük, akik önszántukból döntenek úgy, hogy meg akarnak szabadulni káros szenvedélyüktől.

– A lényeg, hogy valaki fejben eljusson odáig, hogy nem szabad akaratából dohányzik, hanem egy drog rabja – magyarázza Éva. – Ezért a barátok, hozzátartozók ösztökélése inkább ellentétes reakciót vált ki: hadd döntsem el én, hogy mit csinálok, kinek mi köze hozzá! Ma már bizonyított tény, hogy a nikotin is drog, függőséget okoz. A legtöbb dohányos sorsa az első szál cigarettánál megpecsételődik. Úgy szoktam mondani, egy nikotinszörnyet ültet bele a gyomrába, amely ettől a perctől kezdve folyamatosan követeli az utánpótlást. Ez a méreg lassan, módszeresen leépíti az immunrendszerünket, és csak tíz-tizenöt év elteltével jönnek a betegségek.

– A másik bekódolt tévhit, hogy a cigarettázás oldja a stresszt, ellazít, segít a koncentrálásban. Én is ezt közvetítettem a gyermekeimnek, mert azt látták: anya ideges, rágyújt, aztán megnyugszik. Holott csak azért nyugodtam meg, mert az elvonási tüneteteket sikerült csillapítanom. Aki nem dohányzik, az nemcsak az elvonási tünetek okozta stressztől menekül meg, hanem attól a szorongástól is, hogy ha este egy szál cigije maradt csak, vagy ha bűntudatot érez a sok pénz kidobása miatt.

Pataky Albert 17 évesen kezdett el dohányozni, 38 évig szívta, abból húsz évig bűntudattal. Le akart szokni, hiszen érszűkület, légszomj, sőt egy szívműtét és egy infarktus is figyelmeztette, hogy baj van. Eredménytelenül próbálkozott már különféle gyógyszerekkel, tapasszal, rágógumival, sőt biorezonanciával is, amikor véletlenül elé került Éva szórólapja. Csak néhányszor találkoztak, aztán a kocsiban hallgatta a tanácsadótól kapott CD-t. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Úgy tette le a cigit, hogy nem sóvárog dohányosok társaságában, nem voltak elvonási tünetei, és a családja életét se tette pokollá. Ennek már hat éve.

– Az emberben benne volt a szorongás, hogy mi lesz velem cigi nélkül. Most meggyőződtem arról, hogy csak a láncaimat veszíthetem, a bűntudatot, a rossz szagot és egyéb kellemetlenségeket. Minden újabb eltelt nap doppingolt, hogy lám, én is meg tudtam csinálni. Ehhez az én döntésem kellett, nézőpontváltás. Ma már vallom, hogy a nikotin drog, és becsülöm annyira a saját testemet, hogy nem károsítom vele. A három gyermekem közül kettő dohányzik – ők már dohányosként ismerték meg az apjukat. Csodálnak, de nem győzködöm őket. Azt remélem, egyszer ők is maguktól jutnak el eddig a döntésig.