Nem épülnek giga tojótyúktelepek Vas megyében – Kiderült, a csirkebáró nem csak Mikosszéplakra, Kenyeribe is 900 ezres farmot tervezett

Ahogy arról tavaly beszámoltunk, Mikosszéplakon 900 ezer tyúk tartására alkalmas tojótelepet létesített volna egy győri cég, amelynek tulajdonosi szálai a meglehetősen kétes hírű német Pohlmann családhoz vezetnek. Mint írtuk, a Csirkebáróként elhíresült idősebb Pohlmann, Anton nem ismeretlen az európai és az amerikai hatóságok előtt, Németországban el is tiltották az állattartástól.

A magyar tojástermelők, a környéken élők és az érdekképviseleti szervezetek egyaránt tisztában voltak azzal, hogy egy ekkora kapacitású üzem mekkora veszélyt jelenthet az egész magyar tojásszektorra és a helyi lakosságra. Hosszúperesztegen aláírásgyűjtést kezdeményeztek, hogy megakadályozzák a beruházás megvalósítását.

Mint kiderült. a Duna Tojás Kft.-ként Győrben bejegyzett vállalkozás engedélykérelmével kapcsolatban az elsőfokú hatósághoz összesen öt fellebbezés érkezett. Az ötből három – a fent már említett térségi lakossági tiltakozó összefogás, a Magyar Természetvédők Szövetsége, valamint a Szajki Tavak Közhasznú Horgászegyesület – illetékességét elfogadták, az abban foglaltaknak helyt adtak, és új eljárás megindítására kötelezték a kérelmezőt.

Eközben a Farm Tojás Kft. és a Magyar Tojás Kft. egy alapos, minden részletre kiterjedő információgyűjtést követően úgy döntött, saját eszközeivel, a jogszabályok adta kereteken belül lépéseket tesz, a mielőbbi megoldás, azaz a veszély elhárítása érdekében. Mint azt dr. Kertész Tamástól, a Farm Tojás Kft. ügyvezető igazgatójától megtudtuk, meglepő információkhoz jutottak.

- Mindenekelőtt szeretném kiemelni, hogy egy ekkora tojástermelő kapacitás alapjaiban rázta volna meg és alakította volna át a magyar tojástermelői szektort. Ma Magyarországon valamivel több, mint négymillió tojótyúk van nagyüzemi termelésben, ami jelenleg a hazai tojásfogyasztás 75-80%-át elégíti ki. Ha az első információk szerinti, kilencszázezres állomány megjelent volna a termelői palettán, már az is jelentős túltermelést eredményezett volna a piacon. Első körben a kis- és középvállalkozások mentek volna tönkre, de a nagyobb termelők likviditása is veszélybe került volna – mondta. – Mindannyiunkat meglepett, amikor hosszas információgyűjtést követően kiderült, hogy Mikosszéplakon kívül még két másik telepet kívántak tető alá hozni: a Győr-Moson-Sopron megyei Mezőörsön egy 450 ezres, Kenyeriben pedig kétszer tíz hektáron szintén egy 900 ezreset építettek volna. Összesen tehát 2 millió 250 ezer tojótyúkkal terveztek, ami több mint a fele Magyarország jelenlegi nagyüzemi tojótyúk-állományának! Ha nem tájékozódunk időben, alighanem túl későn szembesültünk volna a befektetés tényleges nagyságrendjével – jegyezte meg az ügyvezető, aki szerint minden jel arra utal, Pohlmann úr magyarországi stratégiájának eleve része lehetett, hogy a beruházás tényleges nagyságrendjéről az érintettek lehetőleg minél később értesüljenek.

- Úgy éreztük, komolyan kell venni ezt a veszélyt, és meg kell tenni a szükséges lépéseket. Stratégiai cél, hogy a magyar piacok továbbra is a magyar gazdák kezében maradjanak, és így a magyar fogyasztókat a magyar termelők tudják ellátni jó minőségű, helyben megtermelt étkezési tojással. Azon kívül, hogy érdekképviseleti és más szakmai fórumokon, valamint a médiában hallattuk a hangunkat, egyebek mellett a fellebbezést benyújtókat is segítettük: szakmai tanulmányokat, és környezettanulmányokat készítettünk, illetve készíttettünk, mert egy ekkora volumenű beruházásra vonatkozóan még a magyar hatóságnak sem állt eddig rendelkezésre hiteles környezettanulmány. Pontos számításokkal igazoltuk például, hogy a trágyaelhelyezés a beruházó által benyújtott engedélyezési dokumentumokban foglaltakkal nincs összhangban, termelőtevékenysége az ott élők számára és a környező ökoszisztémára egyaránt veszélyt jelent. Emellett jogi segítséget is nyújtottunk a fellebbezőknek, az ügy esetleges későbbi szakaszára vonatkozóan. Mindeközben hosszas tárgyalásokat követően sikerült kivásárolnunk a fő telephelynek számító területet Mikosszéplakon, majd ezt követően a teljes Duna Tojás Kft.-t, a másik, a Vas megyei Kenyeriben lévő telephellyel együtt. A Mezőörsön tervezett beruházás már korábban megrekedt. Így a giga beruházások nem fognak megvalósulni.

Páva Zoltán, a Magyar Tojás Kft. ügyvezetője szintén több hónapos munkát fektetett a Pohlmann-beruházás részleteinek felgöngyölítésébe:

- Meggyőződésem, hogy sokan nem értesültek a tervezett nagyberuházásról. Akik tudtak is róla, azok egy része nem érzékelte annak súlyát, részint pedig abban bízott, hogy az érdekvédelmi szervezetek és a szaktárca majd megoldást talál mindannyiunk problémájára. Óriási veszélyt sikerült most elhárítani. Ráadásul ez a külföldi befektető által megtermelt étkezési tojás magyar tojásként jelent volna meg a hazai piacon és olyan mennyiségű tyúktrágyát termelt volna, amely óriási környezetszennyezést jelentett volna a térségben. Mi már a kezdetektől kiemelt figyelemmel követtük a beruházással kapcsolatos fejleményeket. Saját információgyűjtést is végeztünk, aminek eredményeként vélelmezhető, hogy Pohlmann úr nem szerette volna, ha a beruházás teljes volumene idejekorán ismertté válik a magyar tojástermelők előtt. Arra vonatkozóan is rendelkezünk információval, hogy a kétmillió kétszázötvenezres állománynagyságról a hazai tojásszektoron belül egyeseknek tudomásuk volt, de a személyes és a hónapokon át zajló szövetségi megbeszélések alkalmával, amikor a beruházás szóba került, ők is csak kilencszázezer tojótyúkról beszéltek. Nyilvánvalóan olyan vállalkozóról, illetve vállalkozókról van szó, akinek vagy akiknek gazdasági érdeke fűződött a német üzletember magyarországi befektetésének sikeréhez, az összességében több mint kétmilliós tyúklétszámú három telep létrehozásához.

- Évek óta folyamatos támadás éri a hazai fogyasztói igényeket időszakosan részben import tojásból kielégítő termelő-kereskedő vállalkozásokat. Mindannyiunk érdeke és célja, hogy az áruházláncok szezonálisan jelentkező, kiemelkedően magas megrendelés-állományát elsősorban hazai termelésű étkezési tojásból fedezzük. A rendelkezésre álló, legfrissebb statisztikai adatok szerint a magyar tojásimport az elmúlt időszakban 36%-kal csökkent, jelenleg nagyságrendileg mindössze 300 millió darabra lehet becsülni, éves szinten. Jó irányban haladunk tehát a teljes önellátás felé. Azért tartom fontosnak a stabil és kiszámítható árakat, hogy a gazdák termelési kedve, motivációja fenntartható legyen, ezáltal a hazai termelés tovább tudjon növekedni. Mindaddig azonban, amíg az éves tojásfogyasztás nem lesz kiegyenlítettebb, amíg a húsvéti és az év végi csúcsidőszakon kívül jelentősen visszaesik a kereslet, a megtermelt étkezési tojás értékesíthetőségét az esztendő nagyobb részében ez a mérsékeltebb fogyasztás fogja meghatározni. A felelősen gazdálkodó vállalkozásoknak ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni, a betelepítéseket alapvetően a stabil kereslethez kell igazítanunk. Ellenkező esetben időszakos túltermelés jelentkezne, eladhatatlan készleteink halmozódnának fel, illetve csak önköltség alatt tudnánk értékesíteni – tette hozzá dr. Kertész Tamás.

Mikosszéplak polgármestere, Böröcz László – aki kezdettől támogatta a beruházás ötletét – sajnálja, hogy nem lesz tojótelep a faluban. Főleg, hogy fejben már el is költötték a Duna Tojás Kft.-től remélt iparűzésiadó-bevételt: a 330 lelkes faluban egy-két éven belül abból valósították volna meg a szennyvíz elvezetését.

A civil tiltakozók viszont sikerként értékelik a fejleményeket, így a Hosszúperesztegen aláírásgyűjtésbe kezdett Nagy Eszter is, aki a tervezett giga beruházásnak megálljt parancsoló indokok közül első helyen azt emelte ki, hogy a telep működése – beleértve az ott keletkező trágya környező falvakon keresztül történő szállítását is – közegészségügyileg veszélyeztette volna az ott élőket.