Hatodszor sikerült

2019.04.03. 06:59

52 év után találkoztak újra a „Dózsások”

Ötvenkét év után találkozott az egykori Dózsa György Általános Iskola volt 8. C-s osztálya. A főszervező Papp Zsuzsanna szerint ennyi év után nehezen fedezhetők fel az egykori gyerekes arcvonások, érthető, ha valakit nehéz felismerni.

Kozma Gábor

Ötvenkét év után találkoztak a mai Nagy Lajos Gimnáziumban Fotó: VN/Papp Zsuzsanna

Zsuzsa láthatóan népszerű, a legtöbben őt találják meg emlékeikkel. Mint mondja, korán elkerült Balatonfüredre, pedagógus lett. Sajátos volt a helyzete az egykori osztályban, hiszen szülei ott tanítottak és neki mindig jónak kellett lennie.

– Pedig eleven társaság volt. Akkor sokan jártak a Dózsába, még E-osztály is volt. Édesanyám, ahogy emlegették: Magdika néni él már csak a tanáraink közül, ő most 90 éves. Éppen most hívott fel, hogy minden rendben, véget ért a léböjtje. Merthogy fogyókúrázik – ezen már a körénk sereglők is jót derülnek. Aztán Horváth Ilona, Kovács Zsuzsa eleveníti fel az 1960–67 közötti időszakot, ám előtte a másik szervezőnek, Katának adják át a szót. Ugyanis ötször próbálták el az osztálytalálkozót és ez valószínűleg egyedülálló ebben a műfajban.

– Nem tudtuk, hogyan fogjunk az egészhez, nem volt lista, információ. Aztán a közösségi oldalon elkezdtem böngészni, sikerrel. Kezdetben hárman voltunk, a nap hangulatos vacsorával zárult. Újabb böngészés, újabb nevek, kapcsolatok: a vége megint vacsora lett… A harmadik próbán már tízen voltunk, majd a hatodik lett az igazi. A 47-es létszámból most 31-en leltünk egymásra, többen sajnos már eltávoztak. Rájuk is emlékezünk.

Ötvenkét év után találkoztak a mai Nagy Lajos Gimnáziumban Fotó: VN/Papp Zsuzsanna

Az esten szinte tapintható az együttlét öröme. Magasra hág a jókedv az előbányászott diákcsínyek emlegetésével. Felidéződnek a hatvanas évek, az akkori hétköznapok. – Kisboltok voltak akkoriban, itt vettünk 30-40 fillérért Gránit kockát, vagy Őzikét. Amikor csak lehetett, együtt lógtunk és persze villamosoztunk, imádtuk. Sokunk jött nagycsaládból, nem volt ritka az öt-hét testvér. Leginkább a felsőcsatári úttörőtábor maradt meg: éjjeli őrség, riadók, izgalmas volt nagyon. A suliban külön épületben oktattak gyakorlatra, közte főzésre, sütésre. Madártejet, palacsintát alkottunk, változó színvonalon – mosolyognak az emlékezők, majd jön a vetítés, Zsuzsanna régi fotókat mutat. Kislányok és kisfiúk szép sorban, rendezetten. Többen könnyes szemmel ismerik fel magukat. – Sok minden változott – sóhajt fel egy férfi , aki Debrecenből érkezett a találkozóra. – Az NDK-ba kerültem a suli után, dolgozni. Feleségre is ott leltem, egy odalátogató magyar lány személyében. Lett öt gyerekünk, most a hetedik unokának örülhetünk. Ahogy hallgatom a többieket, itt mindenkinek a sorsa megérne egy regényt – mondja. Az idő szalad, a főszervező nagy taps közepette jelenti be: eztán minden évben találkoznak. – Nem lett közülünk senki sem úgymond nagy ember, de így van ez jól. Mert ennek a társaságnak az együttlétben volt az ereje és úgy tűnik, maradt is – fogalmaz búcsúzóul a tanárnő.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában