A turistajelzések felújítása évek óta problémát okoz

Aki valaha túrázott már erdőben, az okvetlenül hallott Magyarország leghíresebb tú­ra­útvonaláról, a Hollókőről induló, 1165 kilométer hosszú Országos Kéktúráról, amelynek végpontja – a Rockenbauer Dél-dunántúli Kéktúrával együtt – az Írottkőn van. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a túra útvonala, annak 1938-as létrehozása óta többször változott és változik a mai napig, leginkább egy új út, vagy egy kerítés megjelenése miatt. Ahhoz, hogy a nyomvonal megváltozzon, nyomós indok kell, a közelmúltban Csepreg környékén akadt erre példa – tudtuk meg a Borostyánkő Természetbarát Sportegyesület vezetőjétől, Biácsi Tamásnétól és Ruborits Sándortól, aki a Magyar Természetjáró Szövetség jóváhagyásával a megyében festi a turistajelzéseket.

A csepregi esetben állategészségügyi szempontok miatt kellett egy másfél kilométeres kerülőt beiktatni, máskor pedig általában a már említett újonnan felhúzott kerítés az oka a módosításnak. Míg az évi négy-öt útvonal-változtatás nem okoz problémát, addig a turistajelzések felújítása évek óta visszatérő gondokat szül. Sokan ugyanis nem szeretnék, hogy a jelzések az ő területükön vezessék a turistákat, és minden eszközzel próbálják megakadályozni, hogy magánerdeiken turisták csörtessenek végig. Jogszabály szerint ugyan ezt nem tilthatják meg, a gyakorlat azonban sokszor mást mutat.

– Egy alkalommal Gencsapáti környékén festettük a jeleket, az a gyakorlat, hogy az odaúton mindig a jelzés fehér alapozását csináljuk meg, aztán visszafelé jöhet rá a szín. Miközben festünk, megjelenik a feldúlt tulajdonos, mire elmagyarázzuk, mi történik. A magyarázat láthatóan megnyugtatja, nem is háborgat minket tovább, hanem mikor már visszafelé jövünk az úton, az összes fa – amin megcsináltuk a fehér alapozást – ki volt vágva – meséli Sándor. Volt, hogy baltával fenyegették a jelzésfestőket, máskor pedig a lakóházak mellett elhaladó turistautak mentén törlik a jelzéseket az ott élők. A másik gond, hogy rengeteg olyan fát vágnak ki, amely akár évtizedekig törzsén hordozta az iránymutatást, nem csak arról van szó, hogy a meglévő jeleket kell újrafesteni, hanem folyton új fákat kell keresni a jeleknek. A Kőszegi-hegységben tapasztalható nagyléptékű fakitermelésnek például az az oka, hogy a fák nyolcvan százaléka eléri a 120 éves kort, vagyis eljött az idő a kivágásukra.

A magyar turistajelzés-festés 130 éves múltra tekint vissza. A már említett kék jelzés a legmagasabb rangú, ezt követi a piros, ami egy adott hegységen belüli túraútvonalra utal, a sárga, és a zöld pedig helyi jellegű, rövidebb útvonalak jelzésére szolgál. Vannak a kiegészítő jelzések: a kereszt két útvonalat köt össze, vagy valamilyen fontos elágazáshoz (például buszmegállóhoz) vezet, az omega a barlangot, a kör a forrást, a négyzet a szállást vagy a lakott területet, a háromszög pedig a hegycsúcsot jelenti. Néha előfordul, hogy nem látjuk a következő jelet, viszont az útvonal sem egyértelmű.

Könnyen segíthetünk magunkon: minden jelzés „kétpofás”, vagyis a szemközti irányból is kell lennie a fán egy jelnek, miután pedig a jelzésnek mindig szemben kell lenni a túrázóval, elég csak megnézni, milyen irányba néz a fa túloldalára festett jel, s máris tudni fogjuk, merre menjünk tovább. A jelzéseket vízalapú festékkel viszik fel, nem károsítják a természetet, ahogyan a turisták nagy többségétől sem kell tartania az erdőnek.

Az általános szabály, hogy amit beviszünk az erdőbe, azt hozzuk is ki, viszont mindent, amit ott találtunk, hagyjunk ott, köveket, virágokat, mindent!

A turista magazin április 1-én több tréfás cikket írt, köztük azt, hogy a jövőben fizetősek lesznek a turistautak. Bár ez csak vicc, nem egészen alaptalan. Két éve Fejér és Veszprém megyében a teljesítménytúrázók szervezőinek már fizetni kell erdőhasználati díjat, mivel a sokszor, akár ezer ember részvételével szervezett túrák jócskán megterhelik a természetet. Vas megyében hasonlóról egyelőre nincsen szó, viszont egy új, egész régiót lefedő túraútvonalról igen. Tavaly ősszel kezdték el ugyanis a részben már meglévő, a Büktől egészen a Zala megyei Sármellékig tartó piros jelzésű útvonal kialakítását, amelyhez, ha elkészül, egy tájékoztató kiadványt is készítenek.