Cebula Anna képtárigazgatót Sárvár Város Érdemrenddel tüntették ki

– Kondor János, a galéria vezetője jól meg tudja válogatni az ott kiállító művészeket, a textilben mindig szabad kezet adott – mondta a sárvári kapcsolatról Cebula Anna. – Azért tud jó tárlatokat rendezni, mert mindkét oldalt ismeri: áll az intézményi oldalon is, amely bemutat, és egyben művész is, akit bemutatnak. Ebből a kettősségből kifolyólag mély alázatot tanúsít az alkotók iránt. Rangot jelent kiállítóként megjelenni a Galeria Arcisban. Huszonöt évvel ezelőtt kértek fel arra, hogy hozzak anyagot a képtár textilgyűjteményéből. Nagy sikere volt annak, hogy a sok festmény, grafika, szobor után az emberekhez közel álló tex­tilt is bemutattuk, amely színeiben és anyagában is puha, lágy és nőies. Ebből nőtte ki magát egy kiállítássorozat, amely a magyarországi textilművészet krémjét hozta el Sárvárra. Az egyéni tárlatokon többnyire hölgyek szerepeltek, köztük Pérely Zsuzsa, Nagy Judit, Solti Gizella, Remsey Flóra, Polgár Rózsa és Doromby Mária.

Huszonöt

Az elmúlt negyedszázad huszonöt kiállítást jelent, évente egyet, ahol a vezető textilművészek legtöbbje a gobe­lintechnika mesterremekeit jelenítette meg. Valamennyiüknek vannak műveik a Szombathelyi Képtárban is, ezeket a sárvári tárlatokhoz kiegészítésként mindig odaadták. Cebula Annától megtudjuk: Magyarországon nem lehet magyar textilművésznek egyéni kiállítása úgy, hogy ne kérnének kölcsön a képtártól műveket, csak így tudnak teljes életműveket bemutatni.

Kondor János mindezt értékelte, amikor a művészettörténészt a kitüntetésre javasolta, és Sárvár város vezetése ezt méltányolta.

– Többször vittem kiállítást Körmendre, a Városi Kiállítóterembe, Kőszegre, a Zwingerbe, de a legkomolyabb kapcsolatom Vas megyében a sárvári. Megyén kívül hétszer voltam Nyíregyházán, négyszer Békéscsabán, mindenfelé viszem a textilt az országban, annak megfelelően, hogy hol van rá igény. Van, ahol olyan nagy a respektje, hogy a magyar kultúra napjára teszik a megnyitót – meséli Cebula Anna, aki 1994-től a Szombathelyi Képtár Textilgyűjteményének vezetője, és fő rendezője a szombathelyi Textilbiennálénak, majd 2003 óta a Textiltriennálénak. 2006 óta állandó konzulense, kurátora a lengyelországi lódzi textiltriennáléknak. 25 éves pályafutása során kivívta a szakma szeretetét és megbecsülését. A „magyar textil nagykövetének” is szokták nevezni. 2012. október 25-től a Szombathelyi Képtár kinevezett igazgatója. Munkájának elismeréseként 2016-ban a Szombathely Város Kultúrájáért díj I. fokozatával tüntették ki. Aktív tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Rumi Rajki Műpártoló Körnek és a Szent György Lovagrendnek. A Szombathelyi Képtárban a nagy rendezvényeken kívül évi egy textiles tárlat van. A Cebula Anna által vezetett gyűjtemény az évek során jelentősen gazdagodott, személyes közbenjárására több vezető textilművész életműve került a képtár tulajdonába. Csaknem kilencven kiállítást és ugyanennyi publikációt mondhat szellemi termékének, ebből több mint húszat Sárváron rendeztek. Kiterjedt kapcsolatrendszerének köszön­hetően számos Kossuth- és Ferenczy-díjas, nemzetközileg is elismert művészt köszönthettek a sárvári várban.

Albumok

A művészettörténész privát dokumentációt is készít: albumokban gyűjti a tevékenységével kapcsolatos írásokat, a számos Vas Népe-cikk mellett az ország más tájain meg­jelenő lapokból kivágott méltatásokat, illetve a rendezvényekhez kapcsolódó fotókat, meghívókat. Ebből kiderül az is, hogy a két és fél évtized alatt bejárta a külföldi magyar intézetek szinte mindegyikét mini-textilkiállítással – járt Bécsben, Varsóban, Helsinkiben, Szófiá­ban, Bukarestben, Lendván, Muraszombaton –, és a tárlatokat többnyire ő maga nyitotta meg. Kétszer volt Utazás kiállításon is, ahol a lengyel pavilont vezette. Ennek részben az áll a hátterében, hogy magyar édesanyjával és lengyel édesapjával születésétől fogva Lengyelországban élt. Középiskolába Szombathelyen járt, majd a Lengyel Köztársaság ösztöndíjasaként diplomázott a krakkói Jagelló Egyetemen.

De még egy különleges életrajzi tényt is megtudunk: az egyetem előtt idegenvezetői végzettséget is szerzett – mutatja az igazolványát 1988-ból, és azt fűzi hozzá mosolyogva: – A textilek utaztatása a véremben van.