Kelemen Zoltán felkészítő órája a szabadegyetemen a költészet napjára

A színművész klasszikus magyar gyöngyszemeket hozott, József Attilától Ady Endrén, Radnóti Miklóson át Vajda Jánosig, felkészítendő az irodalombarátokat a közelgő ünnepre. Azt közvetítette, hogy a versmondás, a hangos versolvasás lényegében belső monológ, belső érzések, gondolatok kivetítése, áramoltatása.

A hallgatóság (jó) választása pedig, hogy vele tart a költemények hullámveréseiben, égzengéseiben, földindulásai­ban, de akár a vad hajnalokban elveszve, a tenyerek finom vonalaiban eltévedve, a lélek puha selyemkendőjébe burkolózva is. Volt, aki lehunyt szemmel hallgatta, volt, aki hagyta a lehalkított telefonjának zúgását hosszan elnyúlni a széksorok között.

Az előadóművész a hangját, arcát, mimikáját, gesztusait adta a versnek, türelmét a közönségnek. Sőt, köszönte a figyelmet, a megtiszteltetést, hogy a szerzőiségére is kíváncsiak – megszavaztatta a jelenlévőkkel, hogy legyenek-e saját versek –, és a válasz igen volt.

A „középkorom” című kötetében és antológiákban megjelent költeményei szellemességükkel, nyelvi leleményeikkel keltettek izgalmat.