Selyemre festett jókívánság címmel jelent meg Schmitt Csilla tollából a kimonókiállítást kísérő kötet

Schmitt Csilla – akinek alapvégzettsége közgazdász – diplomamunkáját japanológia mesterszakon gyermekkimonókból írta, ekkor kezdett el alaposabban elmélyülni a témában. – Nyolc-kilenc éve volt Franciaországban, Ausztriában és Hollandiában kiállítása Nakano Kazuko asszonynak, akivel felvettem a kapcsolatot, és az ő anyagát használtam fel a kutatásaimhoz. Először csak a szerencsehozó motívumok érdekeltek, ám ahogy elkezdtük kibontani a kimonókat, egyre több kincsre találtunk a gyűjteményben – mondta el a kezdetekről a szakember. A kutatás aztán újabb tárlatsorozatot eredményezett: az idős asszony szerette volna, ha még egyszer európai körútra indulna az általa felhalmozott viseletek egy része, Csillát kérte meg, hogy katalogizálja a darabokat és mutassa be több országban. Az ezer darabot számláló magánkollekcióból 130-at kértek el, amelyeket Magyar-, Lengyel- és Németországba visznek – ezen utazó kiállításhoz készült a könyv, amelyet két nyelven írt meg: a magyar mellett németül is olvashatók a leírások. A kötet nemcsak a bemutatott anyagot tartalmazza, hanem több száz ruhát: a többi között ismerteti a rajtuk található motívumokat, a kimonók anyagát. A könyv első része általánosságban tárgyalja a gyermekkimonókat: a tartalomból kiderül, nemcsak a hagyományos T formájú ruházatról szól, hanem hasmelegítők, hálózsákok, pólyák, minden, gyermekekhez köthető ruhadarab a témához tartozik – a kimonó az összefoglaló neve a japán viseletnek. A második, nagyobb fejezetben tér rá a motívumokra és azok jelentésére: a szülők a ruhácskákra festetett szimbólumokkal kívántak például egészséget, hosszú életet, boldogságot, szépséget, költői talentumot gyermekeiknek.

A harmadik részben a szövetekkel, a díszítési technikákkal foglalkozik.

Schmitt Csilla elmondta: a könyv – amihez sok segítséget kapott volt tanáraitól, ismerőseitől – hiánypótló, nagyon kevés a japán gyermekek viseletével foglalkozó szakkönyv, még a távol-keleti országban tett útjai során is csak egy-egy példány került elő a könyvtárakból.

A könyvben a viselettörténethez kapcsolódó érdekességekről is beszámol, a többi között arról, hogy szamurájok ruhájának gyermekméretű változatát is megtalálta, ikerpárra szabva. – Teljesen olyan a kivitelezése, mint a felnőtteké, méretbeli különbséget lehet felfedezni – emelte ki a szakértő. Az apró iker szamurájruhák létezése ritkaságszámba ment – mesélte Csilla, ugyanis Japánban – hagyományaik alapján – az ikrek nem hoztak szerencsét, ezért ha a családban két baba született egyszerre egyazon édesanyától, az egyik testvért örökbe adták. Különlegessége a kollekció szamurájruháinak az is, hogy nemcsak növényi szálból szőtték meg, hanem van, amelyiket selyemből vagy pamutból.

Kiderült az is, a gyermekruhákra jellemző a hátoldalon a nyaktól futó hímzés, felnőttkimonón ilyen nem található. A díszítésből egyébként arra is lehet következtetni, hogy kislánynak vagy kisfiúnak készítették-e a ruhácskát. – A szakirodalom szerint a lányoknál hosszú-rövid öltések váltakoznak, míg a fiúknál rövid-rövid öltések követik egymást, illetve az egyik nemnél jobbra, a másiknál balra húzzák el. Rengeteg minta van a gyűjteményben, ami a nemi különbségeket másként jeleníti meg – fűzte hozzá. Csilla elmondta, szeretné, ha a kiállítás Kecskemét és Budapest után Szombathelyre is eljutna, mielőtt visszatér tulajdonosához. Elárulta: azt tervezik, jövő augusztusig saját kultúrházat alakít ki az egyesület a városban, amiben méltó módon bemutathatják a tárlatot az érdeklődőknek: a Középhegyi úton található épület felújításra szorul, várhatóan 2020-ban lesz készen. Igazi kincs készült el a könyvvel a japán kultúra szerelmeseinek és nekünk is, hiszen kollégánk, Unger Tamás fotói egészítik ki az anyagot.