„A családom én vagyok” – szombathelyi utcanevek a Pankotay Fruzsina famíliájában

A programot szervező Vasi Múzeumbarát Egylet titkárától, Tóth Kálmántól megtudtuk, Pankotay Fruzsina másfél évtizeddel ezelőtt kezdett járni „fiókintézményükbe”, a Vasi Múzeumbogár Klubba. Múltkutató indíttatását azonban a famíliájából hozta, amint mondta a Mayer László által moderált levéltári beszélgetésen: „A családom én vagyok.”

Az ifjú hölgy – facebookos nevén Virgonc Kalandor – doktorandusz a Soproni Egyetem közgazdaság-tudományi karán, dolgozatában azt keresi, hogyan lehet hatékonyabbá tenni és optimalizálni a hotelek belső folyamatait. Mivel szenvedélye a családkutatás, és gyakran előkerül egy-egy újabb szegmens, olykor be kell húzni a féket, hogy ne csak a múlttal, hanem a jelennel, a tanulmányaival is tudjon foglalkozni.

Fruzsina Szombathelyen született, Sopron 2009–2010 óta a második otthona, ott vált felnőtté, de igyekszik rendszeresen hazajárni ide; a szombathelyi vonatkozású történeteket gyűjti. A famíliájában már a harmadik generációs családfakutató. Amint mondta, mindig foglalkoztatta, mi tesz minket azzá, akik vagyunk. Mennyire lehet „sanyarú” sors történelmi családba csöppenni, és ezeket a történeteket hallgatni?

– Én Pankotay vagyok. Mások Andersen és Benedek Elek meséin nevelkedtek, én családi legendáriumon, históriákon. Nekem ezek nem „kényszer-történetek” voltak, szerettem őket, ezeken nőttünk fel – magyarázta Fruzsina. – Tehetséges mesélők voltak a családban. Nálunk nem voltak ritkák az ilyen mondatok sem, mint az egyik kedvencem: „Papa, tollen Sie bitte, közelebb az asztalhoz!” Ennek köszönhetően, mivel a gyerek „mindig fülel”, a nyelvtanulás is könnyebben ment nekem.

Ha a családfáról kellene leolvasni, ki Pankotay Fruzsina, akinek felmenőiről utcákat neveztek el Szombathelyen, a következőket látjuk: a szépapja volt Hübner János, Brenner Tóbiás az ükapja, Brenner V. János az ükapja testvére, Géfin Gyula és Gayer Gyula a dédmama (Brenner VI. Jánosné, szül. Pohl Irma) unokatestvérei, a tavaly május 1-jén boldoggá avatott Brenner János pedig a Marietta nagymama unokatestvére.

Az öt méteren megrajzolt családfán ezek a legjelentősebb nevek, akik meghatározó szerepet játszottak Szombathely történetében. Fruzsina szülei Pankotay József és Csönge Márta, a Pankotáról származó ágon felfelé nézve a nagyszülei: dr. Brenner Marietta és dr. Pankotay József. Amikor összejött a nagycsalád, mindenki hozzátette az adatgyűjtéshez, amit tudott, így a Fruzsina által épített digitális családfa jelenleg 1036 embert számlál.

Mayer László megkérdezte, milyen érzés volt úgy járni a városban, hogy lépten-nyomon egy-egy családtag neve bukkant fel előtte az utcanevekben? Fruzsina azt felelte: ezt mások is meg szokták kérdezni tőle, és az a válasza, hogy nem furcsa, hiszen ebbe született bele, neki ez a természetes.

A levéltárban annyi családi történetet hallhattunk tőle, ami egy órába belefért, nyilvánvaló volt, hogy a sztorizást bármelyik szálon hosszan lehetne folytatni. A legrégebbi felidézett alak a ’48-as szabadságharcot megjárt Hübner János volt, akinek házasságából hét gyermek született. (Minden temetői sétán megmutatják a Hübner-kriptát a Szent Márton-temetőben, de a családtagok hamvait 1981-ben a szalézi altemplomba helyezték át.) Hübner János kezdeményezésére, a 48-as eszmék tiszteletére lett 48 méter magas a szombathelyi evangélikus templom tornya, mert ő ezzel a feltétellel adta a felépítéséhez ingyen a téglákat a gyárából. Leánya, Hübner Irma (Fruzsinának: „Dédike”) második házasságával olvadt egybe Szombathely két téglagyára, a Pohl- és a Hübner-téglagyár, ezzel létrehozva a város leggépesítettebb, első gőz-téglagyárát. A téglagyár nevét a Pohl-tó utca „örökölte”.

Az evangélikus templom V. Nepomuki Brenner János (a családban: „Muki bácsi”) tervei alapján készült. Szintén az ő nevéhez kötődik a szombathelyi Brenner-villa építése. Miután gyermektelenül halt meg, az épület tulajdonjoga Brenner Tóbiásra szállt, akinek viszont tíz gyermeke született. Brenner Tóbiás egész polgármestersége alatt azon dolgozott, hogy a város rendezze az Éhen Gyula által felvett hitel terheit. Brenner Tóbiás unokája volt VIII. Brenner János, a Rábakethelyen meggyilkolt fiatal pap, akit 2018. május 1-jén avattak boldoggá. (A Brenner család is a szalézi kriptában temetkezett, boldog Brenner János kegyeleti helye egy éve a székesegyház.)

Fruzsina azt is elmesélte, hogy az édesapjától, Pankotay Józseftől sokat hallott a Géfin családról. Dr. Géfin Gyula, a Romkert neves kutatója, a Szombathelyi Hittudományi Főiskola tanára, majd rektora volt, megírta a szombathelyi egyházmegye történetét. (Ő a székesegyház kriptájában nyugszik.) A Géfinek között celldömölki orvos és színész is akadt, utóbbi Kemenesi művésznéven vált ismertté.

A nagypapáról, dr. Pankotay Józsefről, „Napikáról” is hallottunk, aki bányajogász szeretett volna lenni, ám szülői hatásra fogorvos lett.

A beszélgetést Mayer László levéltáros úgy összegezte, hogy az kvintesszenciája volt annak, ami a háttérben van. Azok számára, akik kíváncsiak a népes família részletesebb megismerésére, újabb délután(oka)t kell majd szervezni. Fruzsina tervezi a Hübner család történeti kutatásának folytatását. A Brenner család pontos feltérképezése sem volt kis feladat számára, mivel a leszármazottak a világban elszórtan élnek. Az első Brenner-találkozón ötvenöten vettek részt a polgármester (Tóbiás) gyermekeinek leszármazottai közül.