Újabb Szent Márton-képet orvosolt Marosfalvi Antal festő-restaurátor

A kép 19. századi, a rajta lévő jelzés szerint 1877-ben festette báró von der Becke Imre anatómiai megoldásai alapján amatőr vagy naiv festő. Csesztvéről került Szombathelyre, a 600 lelkes kis falucskából, ahol a legenda szerint Madách Imre Az ember tragédiáját írta. Az ismert biográfiai és műtörténeti adatok ezt nem támasztják alá, mert az életrajza szerint 1844 decemberétől 1853 szeptemberéig élt itt a drámaíró, viszont a Tragédiához a következő feljegyzést készítette: „Kezdtem 1859. febr. 17-én, végeztem 1860. márczius 26-án.” Annyi bizonyos azonban, hogy csesztvei kúriájában fogadta 1862 augusztusában Arany Jánost, akinek elküldte művét, hogy kikérje véleményét, és az akkor már elismert költő és lapszerkesztő a művet kiemelkedőnek találta. Persze, mit sem von le az időbeli átfedés híja Csesztve helytörténeti értékeiből, hiszen a múzeumnak berendezett kúriában található Magyarország egyetlen Madách-emlékhelye, amely egyébként országos műemlékvédelem alatt áll.

A Marosfalvi Antal által javított Szent Márton-kép azonban nem a múzeumhoz tartozik, hanem a község 13. századi román templomához. A restaurátor egy szombathelyi születésű barátja, Tábor János építészmérnök fedezte fel, akit szakmai problémák megoldására hívtak a helyszínre. Azonnal telefonált: „Tóni, találtam neked valamit!” Az oltárképet a Via Santi Martini Egyesület tagjai – Orbán Róbert és Feiszt György – hozták Szombathelyre. Az egyesülettel összefogva ez a negyedik ilyen „mentőakció”.

Az első a romániai Forrófalváról hozott Szent Márton-kép restaurálása volt (a festmény különlegessége, hogy a szokásos libán és köpenymegosztás jeleneten kívül ábrázol egy szimbolikus görbe fát is, ahhoz a mondáshoz kapcsolódóan, hogy „ha nem dől rád a fa, neked van igazad”). A második a jáki temetőkápolnában a Szent Patrik (földművesek, pásztorok védőszentje) és a Szent Lénárd (fegyencek, rabok, szolgák védőszentje) ábrázolás restaurálása. A harmadik pedig a szlovákiai Alistálról (Csallóköz) való szentségtartó rendbetétele.

Ez a negyedik akció is nemes feladatot, komoly kihívást jelentett számára, és további adaléka áldozatos tevékenységének, amely a savariai Márton-kultusz egyik helytartójává teszi őt: eddig restaurált képei között már 8-10 Szent Márton-festmény volt. A munkát ő magától értetődően ingyen, ajándékba végzi, a Rumi Rajki Műpártoló Kör – amelynek alapító tagja – mindössze a tízezer forintos anyagköltséget fizeti.

– Nem volt könnyű dolgom, mert valaki előttem már megpróbálta „javítani” a kopásokat, de nagyon szakszerűtlenül dolgozott, csak rontott a képfelületen. A vásznat hátul csontenyvvel kenték be, amitől a festék berepedezett, kipergett. A Szent Márton lovához térdeplő koldus alakja csúnyán át volt festve, hiányzott az egyik lába – meséli a 88 éves alkotó, aki a „festményorvoslás” mellett festészettel és szobrászattal is foglalkozik. – A vegyszeres tisztítás után előkerült az egyik cipőtalp, ehhez képest tudtam anatómiai szempontokat figyelembe véve végiggondolni, hogyan lehetett a lába behúzva a másik alá, így tudtam rekonstruálni.

Marosfalvi Antal most elégedetten szemléli a kész művet a műhelyében az állványon, a helyreállítás is nagy művészet, amihez megfelelő alázat kell. A restaurált festményt kiállítják a Szombathelyi Képtárban a május 16–17-én rendezendő Szent Márton konferencián. Majd a Via Santi Martini Egyesület képviseletében Orbán Róbert és Feiszt György május 18-án visszaszállítják a rendeltetési helyére: hazaviszik Csesztvére, ahol nemcsak Szent Márton, de Madách Imre is otthonos.