Brenner József nagyprépostot kérdeztük a történelmi múltba nyúló feladatokról

Bekerült a Vas Megyei Értéktárba a „Vasvár–Szombathelyi Székeskáptalan Szombathelyen őrzött levéltára és vasvári emlékhelye”. A káptalanról a fellelhető dokumentumok alapján megjelent egy kiadvány is Zágorhidi Czigány Balázs szerkesztésében, az anyagot Benczik Gyulával, Kóta Péterrel, Rétfalvi Balázzsal, Tangl Balázzsal együtt állította össze. Bemutatkozik a „nagy öreg”, a Vasvár–Szombathelyi Székeskáptalan, változatos múltjával és komoly feladataival – írta benne Brenner József atya, akinek megtisztelő címe, a nagyprépost azt jelenti, hogy a kanonokok között az első. Mára jelképes szerep maradt, de történelmi súlya van, csaknem ezeréves háttértörténettel, egyházi hagyománnyal.

A vasvári káptalanról szólva elmeséli, hogy eredetileg társaskáptalan volt, együtt élt a hat kanonok, mint a szerzetesek, közösen tartották fenn magukat, együtt imádkoztak, intézték az ügyeket, a hozzájuk forduló nemesek, egyházi és világi intézmények számára írásba foglalták a kéréseket, és ellátták a káptalan pecsétjével. A társaskáptalan szerkezete akkor változott meg, amikor létrejött a szombathelyi püspökség: a székeskáptalan a püspök széke körül alakult ki, ez lett a püspök tanácsadó testülete. A II. vatikáni zsinat után, az 1970-es években megújult az egyházi törvénykönyv, azóta a püspök tanácsadója az Egyházmegyei Papi Szenátus és a Tanácsosok Testülete, a káptalan szerepe kisebb lett. A kanonokok korábban jelentős vagyonnal bírtak, de ezt államosították, és nem is kapták vissza, a rendszerváltáskor a püspöki kar lemondott róluk. Ma a kanonokok a pasztorációban dolgoznak, a kanonok tiszteletbeli cím.

József atya elmondja, hogy a különböző káptalanokban különböző a kanonokok száma, Szombathelyhez hat tartozik. A nagyprépost mellett tisztségviselő volt az olvasó kanonok, a liturgiát vezető éneklő kanonok, az őr kanonok, aki a káptalan vagyonát őrizte, könyvelt, hozzá tartozott a szent edények javítása, és őrizte a káptalan pecsétjét. Zágorhidi Czigány Balázstól megtudjuk, hogy akkor lett új pecsét, miután a káptalan Vasvárról Szombathelyre költözött. Az 1588-as Szent Mihály-alakos pecsétnyomó a 19. század végéig használatban volt. A 16. századig Vasváron, a Szent Mihály-templom sekrestyéjében helyezték el a káptalan hiteles helyi levéltárát. 1578-ban született or­szág­gyűlési határozat arról, hogy a vasvári káptalant a pecséttel és a jegyzőkönyvével együtt biztonságosabb helyre kell áttenni, a növekvő török fenyegetés elől a Rába túloldalára kell menekíteni, így került a várral és várfalakkal rendelkező Szombathelyre.

Az 1700-as évek végén elkészült székesegyházban kapott helyet a káptalan, a bal oldali sekrestye mögötti belső sekrestyében és a felette lévő teremben volt a káptalani levéltár. A káptalani sekrestyében voltak a káptalani gyűlések, ahol az egyházmegye és a káptalan ügyeit tárgyalták. Ebben a belső sekrestyében öltöztek a kanonokok a misékre, a zsolozsmákra, részt vettek a püspöki miséken, lila gallérral és övvel jelentek meg a szertartásokon. József atya a papok számára kötelező egyházi imádságokról beszél, minden napra megvan, mit kell imádkozni. A káptalan régen – amíg mind a hat kanonok Szombathelyen lakott – együtt mondta, ez ma már nem így van. Amíg Tibola Imre élt, ők ketten minden héten találkoztak, és együtt zsolozsmáztak. Az atya elbeszéléseiből az is kiderül, hogy a székesegyház Madonna-kápolnáját eredetileg Szent Mihálynak szentelték, ez volt a székeskáptalan kápolnája a 20. század elejéig, akkor kapták a Madonna-szobrot, a Szent Mihály-oltárkép pedig bekerült a belső sekrestyébe.

Ma a káptalani levéltár az Eölbey-házban található, eredetileg ez volt a nagyprépost háza. A rendszerváltáskor ezt hamar visszaadták, megszüntetve ezzel az úgynevezett forradalmi múzeumot, Konkoly püspök adta át az épületet a levéltárnak. Ez egy valóságos kincsesbánya a vasi helytörténet szempontjából, és jelképe az ezeréves múltnak, hiszen csak az a dokumentum 800 éves, amelyet „legrégebbi”-nek mondunk, de a története visszanyúlhat akár 900 vagy 1000 évre is.

A vasvári káptalan alapítását az egyházi hagyomány Szent Istvánhoz kapcsolja, de valószínűleg ennél később jöhetett létre. Mindenesetre a káptalani birtokok 1217. évi összeírása az első fennmaradt oklevél.