átveszik a stafétát?

2019.06.13. 21:08

Ők művelik kertjeiket, beléjük ivódott a föld szeretete – De van-e utánpótlás?

Kincs van annak a kezében, aki tudja a kertművelés csínját-bínját. De egyre kevesebben vállalják a tavasztól őszig tartó folyamatos műszakot. Ki dolgozza meg a földet, ha elfogynak az utolsó szívós, fáradhatatlan gazdák, az öregek?

Tóth Kata

Fotó: Szendi Péter

Van, akinek igazi kikapcsolódás a kertben bogarászás az irodai 10-12 óra munka után. Akinek viszont falun nem csak zsebkendőnyi kiskertje van, és a mai napig tyúkot, csirkét, kacsát, disznót tart, paradicsomot, paprikát, borsót nevel a háztájiban, annak egy este sem kell altató.

Fotó: Szendi Péter

– Túrtam én már eleget a földet, volt traktorom, ekém, boronám, régi vetőgépem, de elég volt belőle. Használtam még más földjét is 10-15 éve, mint most azok a nagyvállalkozók, akik a miénket. Cserébe gabonát adnak vagy bérleti díjat fizetnek – mondja Pácsonyban Baumgartner János. Közbejött a betegség, nyugdíjba mentek a feleségével, mostanra a kiskert maradt, néhány állat és a mellettük lakó lányáék kertje, összesen háromszáz négyszögöl.

A 66 éves házigazda korábban a vasútnál dolgozott, harminc év alatt sok lakodalmat kimuzsikált a zenekarával. Hatvanegy éves felesége, Mónika a vasvári postáról ment nyugdíjba, a legaktívabb évtizedeikről azt meséli: munka mellett két gyereket neveltek, a földet, a kertet művelték, évente legalább két disznót felhizlaltak, nyulaik, tyúkjaik voltak, hogy a családot el tudják látni.

A munka persze még mindig megy – Jánost régen „vasembernek” mondták, világéletében fizikai munkát végzett – és a föld szeretete is beléjük ivódott. A feleségének az unokák adnak sok örömöt: a hároméves iker fiúk és Bogi, a húguk nagyon aktív, szívesen kertészkednek, ültettek csemegekukoricát, babot szednek, begyűjtik a tojást, megetetik az állatokat. A nagyszülők pedig engedik, hogy kibontakozzanak.

A saját gyerekeik is úgy nőttek fel, hogy besegítettek minden munkába, aztán amikor állásuk lett, kevésbé szálltak már be. A szüleik nem vették zokon: hadd éljék a saját életüket. Az ikerházban és a szomszédban három generáció segíti egymást. János 90 éves édesanyja is kiveszi a részét a teendőkből. Bevallotta: inkább kapál, mint főz.

Győrváron tartanak fönn gyönyörű kertet Szecsődi Lászlóék. Szecsődiné Kati azt mondja, amíg bírják, művelik a földet Fotó: SZP

Nem mindenhol ilyen példás a nemzedékek együttműködése. Sőt konfliktus forrása, ha a szülők erejükön felül is ragaszkodnak a földhöz, a gyerekek viszont úgy gondolkodnak: minden megvehető, és a kényelmesebb életre szavaznak, vagy a munkájuk mellett képtelenek átvállalni megromlott egészségű szüleiktől a kinti teendőket. Ez történt azzal a faluról Szombathelyre költözött negyvenes menedzserrel is, aki néhány évig becsületből gondozta, végül eladta a családi szőlőbirtokot.

 

Győrváron Szecsődi László és felesége, Kati példás rendben tartott kertjére csodálkozunk rá. A hatvanas éveik végén járó házaspár mindig megtermelte magának a zöldséget, gyümölcsöt, az utolsó disznót novemberben vágták le, most egy ideig nem vesznek újat, mert nem fogyott el a hús. Így is gyakorlatilag önellátók, még az ételízesítőt is maguk készítik. Talán csak a szerepek cserélődtek fel: míg a férj ács volt, a feleségnek jutott több teendő a kertben.

Most fordítva: László már hajnalban kel, locsol, gazol, kapál. Amíg bírják, művelik a földet. Szeretik tudni, mit esznek, amit termesztenek, az nem lát vegyszert. Jó beszélgetni reggel a tyúkokhoz, kihúzni a hagymát, leszedni a paprikát. A jövőt illetően nem túl derűlátóak: ha végigmegyünk a falun, már most sok a füves udvar, és még több lesz – mondják –, hacsak rá nem kényszerül az új nemzedék a saját termesztésre, „hogy ne csupa mérget egyen”.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában