Lehetetlen nincs

2019.06.12. 14:00

Országos első díjas lett a gércei Bogdán Krisztina rajza

Lehetetlen nincs címmel rajzpályázatot hirdettek a gyermekvédelmi szakellátásba került gyermekek és fiatalok részére a Befogadlak nevelőszülői programban. A 14 éves gércei Bogdán Krisztina országos első helyezett lett – a díjat az országos gálán, a Várkert Bazárban vehette át.

Tersztyánszky Krisztina

Krisztinát fölvették Szombathelyre, a művészeti szakgimnáziumba: ősszel ott folytatja a tanulást. Kedves pedagógusairól szót ejtve pedig elmondja azt is: tanár szeretne lenni. Az egyik tárgya az irodalom lesz, az biztos – a másik talán a rajz

Fotó: Horváth Balázs

Az ötvenegy Vas megyei pályázó közül korosztálya legjobbjaként került az országos megmérettetésre Krisztina rajza. Valójában nem is rajzról van szó, hanem egy képen belül egy több kockából álló képregény-sorozatról, amely magát az alkotóját ábrázolja, aki segítséggel végül eléri az áhított sikert. Készítéséhez grafitot és színes ceruzát használt.

A kislányt gércei otthonában kerestük fel, ahol nevelőszülei és hat testvére társaságában nevelkedik. Az anyuka, Erika, 19 éve lett nevelőszülő, miután a harmadik vér szerinti gyermek vállalását nem javasolta neki az orvos. Két saját gyermeke már felnőtt, megházasodott, van három unokája is. Több, a kórházban „felejtett” vagy a szülőtől elvett újszülöttet indított már el az életbe, akiknek a sorsa néhány hónap vagy év múlva elrendeződött.

A népes családot jelenleg a szülőkön kívül Krisztina és négy vér szerinti testvére, egy egyedüli nevelt nagylány és egy örökbefogadott kislány alkotja. Krisztina alig volt ötéves, amikor négy testvérével együtt egy Vas megyei faluból a gyermekvédelem oltalmába kerültek. Egy hónapig laktak a Gyiviben, aztán Erika, aki már korábban kapcsolatban állt a családdal, úgy döntött, elvállalja az orgonasípokként sorakozó testvérek nevelését. Krisztina, ha rossz a kedve, ma is sokszor felidézi azt a boldog pillanatot, amikor meglátta Erikát és felkiáltott: te leszel az új anyukánk!

A 14 éves lány ma még a gércei általános iskola nyolcadikos diákja. Emlékszik rá, hogy már Jánosházán, az óvodában is szívesebben rajzolt, amíg mások játszottak. Már ekkor és az iskolában is egymást érték a rajpályázatos sikerek – jóllehet, a leányzó versmondásban, éneklésben és hangszeres zenében is jeleskedik, sőt már regényírással is próbálkozott. A szívéhez mégis a rajz áll a legközelebb. A tanárok bosszúságára sokszor az órán is „firkál”, skicceket rajzol a könyvbe, de rajzol a konyhaasztalnál és akkor is, ha vászon helyett csak egy papír zsebkendő akad a keze ügyébe.

Krisztinát fölvették Szombathelyre, a művészeti szakgimnáziumba: ősszel ott folytatja a tanulást. Kedves pedagógusairól szót ejtve pedig elmondja azt is: tanár szeretne lenni. Az egyik tárgya az irodalom lesz, az biztos – a másik talán a rajz
Fotó: Horváth Balázs

– Általában nem modell után, hanem magamtól rajzolok. Túl nagy a képzelőerőm – magyarázza. – Egyszer csak belül a fejemben megjelenik egy kép, és már meg is rajzolom a körvonalakat. Az iskolában évekig jártam rajzszakkörre Vida Anikóhoz, itt sok elméleti ismeretet is megszereztem, az év eleje óta pedig Sárváron, a várban veszek részt rajzfoglalkozásokon.

Készségesen hozza elő egyik kedvenc nagyméretű vásznát, amit kivételesen nem fejből, hanem fotó alapján készített. Shawn Mendes-rajongóként a kanadai énekes portréját festette meg merész ecsetvonásokkal. Krisztina boldogan számol be róla, hogy már felvették Szombathelyre, a művészeti szakgimnáziumba, ősztől itt folytatja tanulmányait. A gyakorlati felvételin jól oldotta meg a csendéletet, a szerkezeti rajzot, a kreatív feladatot egyaránt. Úgy tudja, ő lett a harmadik a bekerülő diákok listáján. Már tervezik az anyukával, hogy jó lenne, ha kollégiumban tudna lakni, mert Gércéről nehézkes a közlekedés. Úgy gondolja, diáktársaival együtt mindenféle műfajba belekóstol majd, de a legközelebb a festészet és a szobrászat áll hozzá.

A barátságosan berendezett kertes házban, ahol több cuki kutya is otthon érzi magát, a családi kötelékre terelem a szót. Krisztina nevetve meséli: anya nem tud egy sorozatot sem végignézni a tévében, mert hol az egyik, hol a másik tizenéves jelenik meg mellette lelkizni. 53 éves, de már többet élt ennél, amennyit az idegeit húzzuk – mondja.

– Nem biztos, hogy a biológiai család a normális – fogalmaz a lány, korát meghazudtoló érettséggel. – Szülőanyánk eleinte próbálkozott a láthatással, de ez nem volt jó, csak konfliktusokat szült. Apánk lemondott rólunk, hazudozott… Nem igazán érdekel, születtek-e még utánunk gyerekeik. Nekem itt vannak a testvéreim.

Erika azt mondja, ha lehetne, további csecsemőket is nevelésbe venne, nem érzi magát öregnek. Szeret a babákkal foglalkozni, ez az, ami megfiatalítja, s az sem fárasztja, ha az unokák is nála vannak. Krisztina pedig, kedvenc iskolai nevelőiről mesélve elárulja, ő is tanár szeretne lenni. Az egyik tárgya az irodalom lesz, az biztos, mellé másodiknak talán a rajzot választja.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában