Vidéken aranyos gerlicék, városban zavaró szárnyasok – Mit lehet tenni ellenük?

A Magyar Madártani Egyesület vasi elnökét kerestük meg, hogy megtudjuk, mit tehetünk a kéretlen fészekrakók ellen. A szombathelyi Pelikán parkban találkoztunk, ahol a város egyik legnagyobb galamb­populációja él.

– A legfontosabb itt is a megelőzés – mondta dr. Gyurácz József. Akkor járunk a legjobban, ha megakadályozzuk, hogy olyan fészkelőhelyet válasszanak, mely nekünk kellemetlenséget okozna. Zár­juk le jól a padlásokat, ha tehetjük, védjük az erkélyt is, például szúnyoghálóval. Ügyeljünk a párkányokra, falfülkékre. Kaphatók művarjak az elijesztésükre, vagy játszhatunk le zavaró hanghatásokat. Ezek viszont csak ideiglenesen működnek, a galambok hamar megtanulják, hogy a műanyag állat nem bántja őket, és a hangos csattanások vagy a ragadozó madár hangja sem jelent veszélyt.

Hasonlóképpen nem oldja meg a problémát az ultrahangos riasztás sem, hiszen a városi galambok hozzászoktak mindenféle zajhoz, ezért rájuk kevésbé hat, zavarhatja viszont a védett denevéreket és az ultrahangra is érzékeny kutyákat. Biztosabb megoldásnak számít, ha a parlagi galambok beülését megakadályozó tüskesort telepítünk a fészekrakásra alkalmas helyekre.

Ezt viszont jobb, ha szakemberrel végeztetjük – hívta fel a figyelmet dr. Gyurácz József, aki hozzátette: – Ha magunk állunk neki a feladatnak, lehet, hogy túl alacsonyak lesznek a tüskék, vagy túl távol helyezzük el őket egymástól. A galambok nagyon kis helyen is képesek otthont találni maguknak.

Ha megtörtént a baj, és az erkélyünkre beköltözött egy turbékoló pár, semmiképp se verjük le azonnal a fészket. Várjuk meg, míg a kicsinyeik – fészkenként általában két fió­ka – kirepülnek.

Ebben az időben a legfontosabb, hogy rendszeresen takarítsuk a guanót, ez ugyanis betegségeket is hordozhat. A madárról emberre terjedő kórokozók igen ritkák, mégis jobb az óvatosság. Ha tisztán tartjuk a fészek alatti területet, nem kell félnünk a madarak jelen­lététől.

Ha kiüresedett a fészek, akkor már leverhetjük, mivel nem védett madárról van szó. Ez­után viszont – a fenti módszerek valamelyikével – gondoskodni kell arról, hogy ne térjenek vissza. A parlagi galambok a városok táplálékban és búvóhelyben gazdag környezetében egész évben, télen is képesek költeni, akár nyolc alkalommal is egy évben.

Azt, hogy a parlagi galambok túlszaporodhatnak a városokban, alapvetően az emberek nemtörődömsége okozza. Az ellen, hogy a településeken nem élnek meg a természetes ragadozóik, és az épületek tökéletes fészkelőhelyül szolgálnak számukra, nemigen tehetünk. Az ellen azonban, hogy a szétdobált szerves hulladék vagy a célzott etetésük miatt korlátlanul rendelkezésükre áll a táplálék, már igen.

Dr. Gyu­rácz József azt javasolja, ha lehet, ne etessük a galambokat, ezzel csak a túlszaporodásukat idézzük elő. Azzal is sokat tehetünk a populáció megfékezéséért, ha a hulladékkal is gondosabban bánunk, és a kukákat, konténereket mindig visszazárjuk.