A múlt iskolájába tekinthetünk be Bajánsenyén

Hagyomány az utóbbi esztendőkben Bajánsenyén, hogy csatlakoznak az Őrségi Vásár programjaihoz kiegészítő helyszínként, és tárlattal kedveskednek az arra járó helybelieknek és turistáknak egyaránt. Pár éve a Falusi gasztronómia Bajánsenyén címmel a helytörténet egyedi kincseit állították ki, és tavaly is a múltat idézték fel a bemutatóval: akkor a Gyermekkorom története – Régi gyermekjátékok és használati tárgyak című kiállítással várták a betérőket.

Az idén az iskolát, az oktatást helyezték a középpontba: a Bajánsenye iskolatörténete címet kapta a Művelődési Ház és Könyvtár, Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér nagytermében berendezett időszaki kiállítás.

Györke Gyuláné, az Őrségi Karitász Szervezet vezetője szívén viseli a település közösségi életét, elsősorban hagyományőrző rendezvények szervezőjeként, résztvevőjeként ismerteti meg az elmúlt idők kincseit a felnövekvő generációkkal, valamint az ő nevéhez kötődik az idei kiállítás tető alá hozatala is.

Györke Gyulánétól megtudtuk, hogy az őrségi településnek 1803-tól van ön­álló iskolája, akkor épült meg ugyanis az első Oskolaház és Oratórium – itt imaterem jelentésben kell érteni a kifejezést, torony nélküli imaház értelemben használták. Abban az esztendőben szeptember 29-én kezdődött meg a tanítás az épületben, amelyet két év elteltével bővítettek.

– 1806-ban építettek egy új iskolaházat tanítólakással, mert a régi oskolaházba az újonnan beiktatott lelkész költözött – emelte ki. Az intézmény református elemi népiskola volt, majd 1858-ban megépítették az első önálló iskolát egy tanteremmel, tanítólakással. A bővítések az évek múltával folytatódtak, 1911-ben elkészült az iskola északi szárnya, majd 1957-ben felhúzták az új emeletes iskolát is. 1973-ban újabb mérföldkőhöz érkezett az intézmény, akkor átépítették a létesítmény északi szárnyának egy részét, akkor korszerűsítették is az alapfokú oktatási intézményt: a többi között az áramellátását újították meg.

A településen 1940–48-ig, az államosításig katolikus elemi is működött, továbbá a dávidházi fiúiskola is fogadta a diákokat. Analfabétákat is tanítottak a falak között a ­49-es, 50-es években, valamint a dolgozók esti iskolájának is helyet adtak a tantermek. Györke Gyuláné kiemelte: 1944-től 1974-ig a fiókiskoláival együtt több mint négyszáz beíratott gyermek járt az iskolába, az 1968–69-es tanévben összesen 324 tanulót tartottak számon, jelenleg csak alsó tagozat működik, mindössze 24 gyerekkel: a felsősök Őriszentpéterre járnak iskolába.

A kiállításon ezeknek az éveknek az emlékei is visszaköszönnek: berendezési tárgyakkal, eszközökkel idézik fel az akkori gyermekek iskolai életét.

A terembe lépve óhatatlanul a nosztalgia hangulata érinti meg a látogatókat. Az óramutató irányával megegyezően haladva a bejárat mellett padsort láthatunk: ilyenekben mi magunk is ültünk iskolás éveinkben: a megkopott bútorok jobbára a huszadik század elejéről-közepéről valók, ám század eleji kottás énekeskönyveket, tintát, tollat, palatáblát krétával és számoló­gépet – pontosabban szorobánt látunk az asztallapon. Földgömbök, mágnessel a táblához rögzíthető betűk emlékeztetnek gyermekkorunkra: arra, hogyan tanultunk meg olvasni, számolni.

Tankönyvek is szép számban maradtak meg az utókornak, az 1920-as években kiadott Számolókönyv és Földrajz tankönyv is hever a padokon, ahogy a számunkra ismerősebben csengő Ablak zsiráf és a Mosó Masa mosodája is. Bőr iskolatáskák támasztják az ülések háttámláit – ezekhez hasonló darabokat megsárgult kockájú magyar filmekben fedezhettünk fel korábban: a kiállításon testközelből láthatjuk szüleink, nagyszüleink gyermekkorának világát.

Régi kályhákat is hoztak a tárlatra, henger alakú vaskályha és kisebb fém fűtőtest is része a kiállításnak. Diákok köpenyeit, úttörő-egyenruhákat – a 4279-es számú Kossuth Lajos úttörőcsapatét – szemlélhetjük meg. A jelvények, öltözetek a mai negyvenes-ötvenes korosztálynak csengenek még ismerősen, a mai harmincasok a kék nejlon iskolaköpenyt már csak elvétve hordták.

A diáköltözet mellett a tanári-nevelői viselet is megte­kinthető a katedra mellett. Tablókon osztályok fotói emlékeztetnek a múltra, az asztalokon különböző generációk első osztályos fotóit mutatják be.

A tárlat része szöveges ismertető is, amelyen a velünk, Györke Gyuláné által összefoglalt iskolatörténet is olvasható. A tárlatot nem csak az Őrségi Vásár idején lehetett megtekinteni, a kíváncsiak és a nosztalgiázni vágyók július 19-ig még megtehetik.