A nyár nem lehet unalmas a nagyszülőknél

Péntek Ferenc és felesége, Marika évek óta nyugdíjasok – Ferenc rokkantnyugdíjas – ám a dolgos esztendők után sem pihennek a szobában, amikor csak kedvük tartja, kimozdulnak: nyugdíjasklubokba járnak, szeretnek társaságban lenni, mozogni – a bowling mellett a modern kártyajátékokat kifejezetten kedvelik. Ha főzőversenyen való részvételről van szó, akkor is nagy lendülettel vetik bele magukat a teendőkbe. Két unokával is büszkélkedhetnek: a fiatalabbik, Nimród gyakran tölti az idejét náluk: amíg a szülők dolgoznak, ők figyelnek a gyermekre.

– Rendszeresen hozzák hozzánk a kisfiút a lányomék, állandóan foglalkozni kell vele, mivel nagyon eleven gyerek, egy-két percig ül egy helyben. Kedden bowlingozni voltunk vele – meséli a nagypapa, majd mosolyogva hozzáteszi: – Nimród nagyon élvezi a játékot, ám annak ellenére, hogy még nehezek neki a bowlinggolyók, megbirkózott velük: az első körben is dobott tízpontosokat. Ferenc azt mondja: kirándulni is szoktak a kisfiúval és bátyjával is – Leventét legutóbb Tapolcára, a Tavasbarlangba vitték csónakázni, és Sümegen a várat is meglátogatták nagyobbik unokájukkal –, mindenkinek nagyon emlékezetes pillanatokat szereztek ezekkel a kiruccanásokkal.

– Nimród nagyon szeret futballozni is, – veszi át a szót a nagymama. – Bár voltak csípőműtéteim, azért le szoktam vele menni focizni egy kicsit. A nagy „mumus-hármas”, a mobiltelefon, a tablet és a telefon is szóba kerül. – Elvan velük, de csak bizonyos ideig nézheti a képernyőjüket, játszhat velük. A család szigorú szabályokat állított fel: étkezéskor például nem tévézhetnek és nem is játszhatnak a mobiltelefonnal, tablettel sem a gyerekek.

– Kártyával, sakkal, társasjátékokkal, programokkal lehet kiiktatni a kütyük használatát – mondja egybehangzóan a Péntek házaspár.

– Olyan dolgokkal kell lekötni, amiket szívesen csinál, és akkor eszébe sem jut a mobiltelefon – emeli ki a nagymama. – Múlt héten vittük el első alkalommal bowlingpályára. Először nem akart velünk tartani, de mondtam neki, legalább próbálja ki, hogy milyen a játék, ne úgy mondjon rá nemet, hogy azt sem tudja, miről van szó. Végül úgy is lett, ahogyan gondoltam: már aznap, miután hazamentünk a pályáról kérdezgette, hogy mikor játszunk ismét – teszi hozzá Péntek Ferencné.

– A gyereket irányítani kell, ki kell találni, hogy mi érdekelheti, rá kell vezetni a dolgokra – veszi át a szót a nagypapa. Marika pedig hozzáteszi: nemcsak a játékokról szólnak az együtt eltöltött napjaik, hanem a tanulásról is. – Rendre szoktam tanítani, mert az ő korosztályára jellemző, hogy szanaszét hagyják a ruháikat a lakásban. Arra próbálom tanítani, ha leveti a pulóverét, ingjét, hajtsa össze, és úgy tegye az ágyra, a szék támlájára. Én is így szoktam meg, szeretném, ha ő is ehhez tartaná magát.

Ferenc hozzáteszi: amikor megérkezik hozzájuk, tudja, hogy melyikükhöz hogyan kell alkalmazkodnia a kisfiúnak. Nem mindegy, hogy a papa vagy a mama fogadja.

Hogy melyikük a szigorúbb, erre a kérdésre Nimródtól várjuk a választ: halkan árulja el, hogy a nagymama. Megtudjuk tőle azt is, hogy a rendrakást szereti legkevésbé, amikor meglátogatja a nagyszüleit. Ha fagyizásról, kirándulásról és sakkozásról van szó, akkor nem kell kétszer szólni neki. A Péntek házaspár szerint a kirándulás és a sportok nagyon fontosak, hogy szerepeljenek a gyermekekkel töltött időben.

Ha nincs kedvenc mozgásformája, akkor közösen találják ki, mi az, amihez kedve lenne és amiben sikerélmény is éri majd a gyermeket. A mozgás – öltsön bármilyen formát – alapvető. Nimród például szereti a néptáncot és ügyes is benne: óvodás korától fogva jár foglalkozásokra, bemutatóról bemutatóra látni, ahogy fejlődik – mesélik a nagyszülők, akik nagyon büszkék kisunokájukra.