Balaton vagy Saint-Tropez? – Csak az a fontos, hogy velünk legyenek

Gyerekkel nyaralni egészen más, mint nélkülük, aki próbálta, tudja. Sokan éppen ezért vissza is riadnak tőle, és inkább a nagymamára bízzák a kicsiket, garantálva az önfeledt pihenést. Vannak olyanok is, akik inkább magukkal viszik csemetéiket, függetlenül azok számától, nemétől vagy az út hosszától. Varga-Várallai Petra és férje, Varga László három fiúval is elindul nyaralni, nincs olyan helyzet, amelyet ne tudnának kezelni, igaz, a hat­éves Máté, a négyéves Milán és az egyéves Zalán jó testvérek, csak a legritkább esetben okoznak igazi felfordulást, de ha okoznak, szüleik azt sem bánják túlságosan. Petra és László utazásaikat rendszerint maguk szervezik meg, ők keresik a szállást és intézik a foglalást is.

– Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy mi vár majd ott ránk, de szerencsére még soha nem csalódtunk, nekünk csak jó tapasztalataink vannak. Az első, gyerekes nyaralásunk hat évvel ezelőtt történt, amikor Máté 11 hónapos volt, repülővel mentünk Ciprusra. A gépen végig az ölemben volt, és nagyon jól viselte az utat. Szeretek biztosra menni, ezért minden bébiételt magunkkal vittünk bőröndben, még a babavizet is. Hiába volt kicsi a Máté, az ölünkben bevittük a tengerbe is, nem zavarta, hogy sós a víz, és nem is félt egyáltalán. Igaz, a gyerekek vízhez való viszonya egyénfüggő. Míg a két nagyobb imádja, a legkisebb valamiért egy picit tart tőle – meséli Petra.

Petra és László semmilyen kihívástól nem tart.

Jól példázza ezt, hogy a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság idején egy hétszemélyes bérelt autóval vágtak neki Franciaországnak, amikor Milán egyéves volt, és Máté sem volt több háromnál. Erre az útra Petra szülei is velük tartottak, így volt segítség, de utólag ez az út kicsit hosszúnak bizonyult, hiszen megállásokkal együtt legalább 14 órás volt. Érdekes módon odafelé nem akadt probléma, a gyerekek nem voltak igazán nyűgösek, ha mégis elkezdtek unatkozni, gyorsan megálltak, sétáltak egyet, megnyugtatták őket, majd mentek tovább.

– Amikor lehetett haladni, mindig igyekeztünk minél nagyobb távolságot letudni. Hazafelé nyűgösebbek voltak valamiért, mivel egyikük sem használt cumit, így azt nyugtatóként nem tudtuk bevetni, de sokat játszottunk velük az úton. Akkoriban nagy divat volt az autós DVD-zés, mi nem tartottuk jó ötletnek. Azóta kicsit engedékenyebbek vagyunk, most már előfordul, hogy egy-egy mesét bekapcsolunk nekik a telefonon, mivel jó időre leköti a figyelmüket, de óvatosnak kell lenni, a gyerekek gyorsan rákapnak az autós filmnézésre. A francia út része volt a mar­seille-i szurkolás is.

– Egy kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz a stadionban a kicsi gyerekekkel, de a szurkolók nagyon előzékenyek voltak, előreengedtek minket, és nagyon figyelt mindenki, hogy ne legyen gond – meséli László.

Az idegen helyen való alvással soha nem volt gondjuk. Mivel minden nyaralásuk mozgalmasra sikerül, a gyerekek estére jól kifáradnak, egy simogatás vagy egy mese és már alszanak is. Különben is: a gyerekeknek buli az egész, ilyenkor megengedik, hogy velük aludjanak, amit imádnak.

– Korábban inkább a szállodákat részesítettük előnyben, amióta megvannak a gyerekek, inkább apartmanban foglalunk szállást. Ott ugyanis az étel körüli problémákra gyorsan akad megoldás, el lehet készíteni, meg lehet melegíteni gyorsan bármit, míg egy szállodában nincs meg ez a rugalmasság. Ma már nem kell annyira túlgondolni a csomagolást, hiszen bárhol meg lehet kapni bármit, ettől függetlenül Petráék elsősegélycsomag, bébiétel és a kedvenc játékok nélkül soha nem indulnak el. Fontos még a legalább ötvenfaktoros fény­védő krém meg egy kendő vagy kalap a kicsikre. Néha előfordul, hogy akkor vágnak neki az útnak, amikor a gyerekek már alszanak, ezzel is meg lehet úszni pár nyűgös percet. Szerencsére semmilyen baleset, gyomorrontás nem keserítette meg az útjukat soha, pedig egyszer egy évben mindig nekivágnak a világnak.

– Sokan akár hússzor is visszamennek oda, ami egyszer már bevált, mi szeretünk új helyeket megismerni, ezért soha nem megyünk kétszer ugyanoda. A gyerekeknek persze mindez nem számít, nekik az a fontos, hogy velünk legyenek, mi meg velük, hogy ez a Balatonon vagy Saint-Tropez-ban van, nekik mindegy.