Borbíró Zsigmond látássérült, így hangoskönyvekkel fejleszti énekhangját

Meglátogattuk az intézményben Borbíró Zsigmondot, aki azt mondta: szívesen vállalja a nyilvánosságot, mert örülne, ha az életútját minél többen megismernék. 1978. márciusában a Békés megyei Gyomán született. Koraszülött volt, inkubátorba tették, ami miatt életében soha nem látott. Fogalma sincs a színekről, nem tudja, hogy milyen a saját arca, de a hétköznapi tárgyak nagy részét tapintás alapján felismeri.

Családjával Dévaványán nevelkedett, majd hat éves korában Budapestre került a Vakok Általános Iskolájába. Tizenkét éves korában meghalt az édesapja, amit, vak létére ő fedezett fel a furcsa köhögő hangról. Ez annyira megviselte, hogy abba kellett hagynia a budapesti iskolát. 1999-ig édesanyja nevelte, végül már súlyos betegen. Miután ő meghalt, az egyik testvére ápolta, de 2006-ban ő is elhunyt. Már csak egyetlen hozzátartozója maradt, egy alkoholista testvér, aki rövid idő után beadta a Hermina úti intézetbe.

Itt volt három évig, aztán hat évet a csákánydoroszlói intézetben töltött értelmi fogyatékosok között. Bár barátokra itt sem talált, de ez volt az első hely, ahol végre dolgozhatott: facsavarokat válogatott. Augusztus elsején lesz egy éve, hogy bekerült a Vas Megyei Szakosított Szociális Intézménybe, ahol végre jól érzi magát. Kétágyas szobában lakik, a szobatársával jól kijönnek, az ápolóktól mindent megkap, amire szüksége van.

Na de hogyan jött képbe az éneklés? Azt is elmeséli.

-Még a Hermina úton jártam énekkarba, ott fedeztek fel. Azóta nem volt lehetőségem éneklésre. Az ősszel ismerkedtem meg Horváth Róberttel, akinek nagyon hálás vagyok. Egyszer hallott énekelni, és azóta mindig szól, ha lehet szerepelni.

Zsiga a kedvencét, Kodály Esti dalát még a Hermina útról hozta. Sokat hallgatja a Dankó rádiót, meg hangos könyvet is kölcsönzött zeneszámokkal, így tanulja az új dalokat. A vasi népdalokat pedig a művészeti csoport tagjaitól veszi át. Többször énekelt már közönség előtt: mikuláskor, karácsonykor, farsangkor. Nagyon boldoggá tette a taps, ilyen élménye eddig még sohasem volt. Most nagy izgalomban van, Robi ugyanis azt tervezi, hogy énektanárt fogad mellé. Zsiga azt mondja, képes lenne bármilyen áldozatot hozni azért, hogy a hangját képeztesse.

Ezzel együtt egy másik kihívás is vár rá: talán végre munkalehetőséget kap a Főkefe Nonprofit Kft Savaria Nett- Pack Gyáregységénél. Önállóan még nem vállalkozik rá, hogy kimenjen az intézetből, mert nem ismeri a várost, jó lenne, ha tiflopedagógus szakember megtanítaná neki az útvonalakat, a speciális közlekedési szabályokat. De gépkocsival, kisbusszal, esetleg tömegközlekedéssel el tudna menni a munkahelyre. Belépett már a Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesületébe is, a rendezvényeiket egyelőre az intézmény dolgozóinak kíséretével tudja látogatni.

A 41 éves Borbíró Zsigmond bizakodó. Az eseménytelenül eltelt évek után talán végre a számára is kinyílik a világ. Kenyérkereső munka, vagy akár énekesi karrier? Ha lesz, aki a hóna alá nyúl, rajta biztos nem fog múlni a siker!