Életmódváltás: csak elkezdeni nehéz, aztán a többi jön magától

Több egészségügyi problémája is volt, például magas vérnyomás, pajzsmirigygondok, s jó néhány térdműtéten is átesett. Az állapota egyre romlott. Ő is beleesett napjaink legnagyobb hibájába: szinte minden idejét és energiáját a munkáira fordította, túlvállalta magát. Emellett nem maradt ideje arra, hogy saját magával is foglalkozzon.

A mindennapok mókuskerekéből nagyon nehéz kitörni. Amikor már a lépcsőzés is gondot jelentett a tanárnőnek, akkor úgy tűnt, vége mindennek. Tudta, hogy eljött az idő, változtatnia kell.

Az utolsó térdműtétje után felkeresett egy gyógytornászt. Vele dolgozott hónapokon keresztül. Majd egy idő után már inkább az izomzat megerősítésére volt szükség ahhoz, hogy a sérült térdízület minél kisebb terhelésnek legyen kitéve. Ekkor a szakember azt javasolta, hogy keressen fel egy edzőtermet.

Amikor első alkalommal lépcsőzött fel az emeleti terembe, a korlátba kapaszkodva, nagy nehézségek árán, és szembe jöttek vele az izmos, alaposan kigyúrt fiatalok, ez az egész bizony ijesztőnek tűnt – meséli. Ekkor elgondolkodott azon, hogy neki egyáltalán van-e itt keresnivalója. Bertha György edző fogadta, és már az első alkalommal világossá vált, hogy rosszul gondolkodott, igenis jó helyen jár. Az edző azt mondja, egy sérülés, egy műtét nem az aktív élet végét jelenti. Önállóan nem szabad ilyenkor nekiállni egy edzéstervnek, de szakértő kezek között szinte mindig van remény a gyógyulásra. Ha van segítségünk, akkor lehetséges a javulás.

Sokan azt gondolják, egy térdműtét után életük végéig kímélő „üzemmódban” kell dolgozni. Ez sem igaz, a legtöbbször inkább az izmok erősítésére van szükség. Nem kifogásokat kell keresni, azok csak a fejünkben léteznek. Cselekedni kell, és a munka kifizetődik.

Hamar befogadták a „sporttársak” Valit. Először csak heti két alkalommal járt közéjük. A munka viszont nagyon kemény volt – mondja. Voltak alkalmak, mikor edzések után azon gondolkozott: a nagy terheléssel jót tesz-e a sérült térdének, vagy éppen ront a helyzeten. Orvosai azt mondták, mindenképpen protézisre lesz szüksége, azért úgy gondolta, rosszabb nem lehet, folytatta, kitartóan dolgozott tovább.

Az eredményekre nem kellett sokat várni, elkezdődött a javulás. Egyre nehezebb feladatokat tudott végrehajtani, amit az edzőjének is köszönhetett. Hamarosan a súlya is csökkenni kezdett, már nem okozott gondot a lépcsőzés. Jobb lett a közérzete, az egészségügyi eredményei pedig folyamatosan javultak.

Az életmódváltás innentől természetessé vált. Egyre jobban odafigyelt az étkezésére is. A folyadékbevitellel sem volt már gond. Ahogy erősödött, úgy növelték az edzések számát is, ami most már heti három alkalmat jelent.

A munkából is visszavett, a másod- és harmadállásoknál fontosabbá vált az egészsége. Egy munka van meg az edzés – mondja most Vali, aki sokkal boldogabb, kivirult, és igazán büszke magára.

Van is miért: októberben kezdett el edzésekre járni, az orvosok szerint júniusban már szinte minden eredménye tökéletes volt. A vérnyomás-csökkentőből is kevesebbet kell már szednie, és ha a tesztidőszak végéig jók maradnak az eredmények, lehet, hogy a gyógyszert teljesen elhagyhatja.

Segíts magadon, a jó Isten is megsegít – idézi fel a jól ismert mondást Vali. Azt mondja, gyermekként nem értette, mit jelent ez valójában. Hiszen ha önmagán már segített, akkor mi kellhet még? Úgy érzi, most már tisztán látja ennek jelentését. Hiszen szerinte Isten állandóan jelen van az életünkben, csak észre kell vennünk a jeleket. A jó Isten segítségével meghozta a nehéz döntéseket, elindult az úton, hamarosan olyan embereket ismert meg, akik aztán végig segítették és támogatták.

Edzője is mellette állt, motiválta. Vali azt meséli, amikor először kérte tőle, hogy csináljon meg száz felülést, nem gondolta, hogy képes lehet rá. Még akkor sem bízott magában, amikor már a kilencvenediknél tartott. De mégis meglett az az utolsó tíz is. Ebben pedig sokat segített a „szigor”, amit György jelenléte adott.

Azóta a mozgás Vali életének része lett. Nem nyűg, nem teher, hiányzik neki, ha véletlenül kimarad néhány alkalom. Akkor otthon végzi a tornagyakorlatokat. A szervezetének már szüksége van a napi mozgásra.

Állítja, csak elkezdeni nehéz. Aki viszont meg tudja tenni az első lépést, és jó szakemberek kezébe kerül, az biztosan végig tudja járni az utat, bármilyen nehéz vagy göröngyös is az. Segítségre szükség van, de neki soha nem csökkent a motivációja. Sőt, további tervei vannak. Most, hogy a nyári szünetben tanárként kicsit több ideje lesz majd, még jobban szeretné magát belevetni az egészséges táplálkozás rejtelmeibe.

Nagyon szeret főzni, így alig várja, hogy új, egészségesebb alapanyagokat ismerhessen meg, kitapasztalja, hogyan lehet azokból finom, egészséges ételeket alkotni. Azt mondja, sosem késő elkezdeni a változást. Ő már elmúlt ötvenéves, amikor nekiállt, az eredmények magukért beszélnek. Az egészségünk kulcsa a kezünkben van, és akkor is van kiút, ha sötéten látjuk a jövőt.