Az idősek mentális gondozásában a nyugdíjasok is aktívak

Az idősek gondozásában az étkeztetés és házi segítségnyújtás az önkormányzatok számára kötelezően biztosítandó feladat. Az alapszolgáltatások azonban nem terjednek ki a mentális egészségre, nincs rá kapacitás. Ezen a területen – a szociális szférán kívül – kaphatnak szerepet az önkéntesek. Egy rendszeres látogató, egy vissza-visszatérő beszélgetőtárs is sokat javít az életminőségen, megtöri a magányt, az elszigeteltséget. Olyan embereket kerestünk, akik nem a szociális szférában dolgoznak, mégis van arra érzékenységük, hogy időseknek segítsenek, társaságot nyújtsanak, akár beszélgetéssel, akár felolvasással, társasjátékozással, közös sétával, ha valaki olyan állapotban van, hogy egyedül már nem mer kimenni az utcára.

A Máltai Szeretetszolgálatnak sok önkéntese van. Rendszeres támogatói viszonyban van velük Sipos Gábor fogtechnikus, aki egyszer azt a kérést kapta a szervezettől: idős úr mellé keresnek valakit – külön kívánság, hogy férfi legyen –, aki hetente, kéthetente rányitja az ajtót, megkérdezi, hogy van, mire van szüksége; vállalná-e. Elvállalta.

– Mindig telefonon egyeztettünk időpontot, rendszeresen látogattam őt az Óperint utcai lakásában. Intelligens ember volt, feleséget nem talált, gyermekei nem születtek, a rokonai távol laktak, teljesen egyedül élt. Beszélgettünk, ha szüksége volt valamire, beszereztem, amit kért. Másfél-két évig tartott a látogatások sora. Az úr többször rosszul lett, egy alkalommal nem tudták megmenteni – meséli Sipos Gábor, aki úgy emlékszik, kölcsönösen gyümölcsöző kap­csolat volt. Ő is kedvelte az öregurat, aki finomlelkű volt, és tulajdonképpen hasonszőrű, mert aktív korában szintén az egészségügyben dolgozott, megegyeztek abban, hogy ezt anélkül nem lehet csinálni, hogy ne lenne az ember vérében. Hasonló értékrendjük és sok közös témájuk volt. Sipos Gábornak rengeteg munkája van, nem elég a nap 24 órája, de ma is van a szívében nyitottság az önkéntes segítségnyújtásra.

Mondják, a legaktívabb ön­kéntesek a nyugdíjasok, akik magukon is segítenek azzal, hogy másokat látogatnak, hiszen így ők maguk is társasági életet tudnak élni. Ambrus Tivadarné Ildi néni az evangélikus egyház égisze alatt jár felolvasni. Látogatott kórházban fekvő betegeket, magánháznál idős házaspárt is. – 19 éve vagyok a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség önkéntese. Fontos volt a 40 órás képzés a Kapu program keretében, segített az aktivitás megőrzésében – mondja a csinos, fitt asszony, aki most 80 éves, nyugdíjazása előtt az egészségügyben dolgozott.

– Az önkéntes munka feltöltődést jelent nekem is, a hallgatóságnak is. Az egyházközségünkhöz körülbelül 150 önkéntes tartozik. Most heti rendszerességgel járok felolvasni a Túróczy-ház lakóinak, akik mindig örömmel és szeretettel várnak. Márai Sándor Füveskönyvében olvastam, hogy „az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk”. A családom tagjaitól mindig olyan könyveket kapok ajándékba, amelyek érdekelhetik az otthon lakóit is.

Ambrus Tivadarné egy könyvtárnyi irodalmat olvasott már fel a lelki gondozás jegyében, ezenkívül kísérőként vesz részt az idősotthon lakóinak kirándulásain. 2017-ben megyei elismerést kapott az önkéntes munkájáért. A legszebb ajándék azonban számára az, amikor az otthon lakói azt mondják neki: „Meghallom a hangodat, és jobban vagyok.”