Táborépítés az ég alatt

2019.08.22. 07:00

Expedíció: tapasztalva tanultak sokat önmagukról Oszkón

Az élménypedagógia módszertanára épült az a tábor, amelyben a Vas Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz tartozó gyermekotthonok diákjai vettek részt. Expedíciót is szerveztek nekik: bebizonyosodott, hogy a táborépítés, szabadban alvás jó hatású.

Tóth Kata

Tóth Mariann, Pál Laura, Mersich Ágota, Szabolcs Gergely Fotó: HB

Takaróponyvából épített sátorban, a szabad ég alatt aludt tíz gyerek az ötnapos tábor három középső napján. Szabolcs Gergely szervező-trénertől megtudtuk, a múlt heti volt az utolsó alkalom, a nyáron összesen több mint százan táboroztak a Vasi-Hegyháton, a gyerekek fele ebben a rendszerben. A pályázati pénzből finanszírozott Legyen más a szenvedélyed drogprevenciós programban a szállást a Hegypásztor Kör adta, az ellátást egy zalabéri fogadó, a szakmai hátteret pedig a Pedagógia Plusz trénerei. A felkészítő napot követő háromnapos túrára a 12–17 éves gyerekek felszerelkeztek a szükséges ponyvával, hálózsákkal, polifoammal, élelemmel, személyes holmikkal. Maguk építették fel a táborhelyüket. A kisbéri hegyen találkoztunk velük.

– Az expedíció az élménypedagógia egyik legintenzívebb eszköze. Kívülről nézve „csak” egy vándortábor, belül azonban pluszkihívások vannak, amiket a gyerekek nem tudnak másképp teljesíteni, mint azokkal a készségekkel, amiket tanítani szeretnénk nekik. Agresszióval, hangerővel, dominanciával nem jut előre egy társaság sem. Együttműködéssel, empátiával, a fizikai erő konstruktív alkalmazásával viszont igen – magyarázta Szabolcs Gergely. Az expedíció során előrehaladva egyre inkább a pozitív tulajdonságok kerültek előtérbe. A tábor végén a gyerekekkel közösen dolgozták fel az élményeket. A tréner szerint izgalmas volt látni, hogyan alakult át a csoportdinamika. Aki addig vezető szerepben volt, perifériára szorulhat, aki a periférián volt, arról kiderülhet, hogy segíteni tudja a csapatot, ezért előtérbe kerül. Öröm, amikor egy csoport önműködővé válik.

Tóth Mariann, Pál Laura, Mersich Ágota, Szabolcs Gergely Fotó: Horváth Balázs

– Amikor ezek a gyerekek visszakerülnek az eredeti környezetükbe, ugyanúgy működhetnek majd, ahogy korábban, viszont van már olyan tapasztalatuk, amire hónapok, évek múlva újra szükségük lehet. Az eltévedésről például korábban úgy gondolkodhattak, az a világvége, itt azzal szembesültek, hogy mégsem, és sokszor csak az ismeretlentől való félelem nagyítja fel a dolgokat. A táborhelyen a két lakásotthonból érkezett gyerekek nevelői azt mesélték: a szerdai volt az első éjszaka, amikor mindenki annyira elfáradt, hogy korán elaludt. Több órás gyaloglásokon, túrákon, szalonnasütésen voltak túl, volt, hogy esőt kaptak, máskor váratlan segítséget a terheik cipelésére egy erdésztől, aki platós autóval járt arra. A tábori megállapodást – reggeli, vacsora, lefekvés időpontja, cigaretta- és alkoholtilalom – betartották. Először többen haza akartak menni, másnap annyit mondtak, „ez nem volt annyira rossz nap”, aztán eljutottak addig: „már történt velünk egy csomó jó dolog”. Amikor a táborról kérdeztük őket, közlékenyek voltak, reggelivel kínáltak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában