Lakáshoz jutott a gyermekeit egyedül nevelő anya

Horváth Judit történetét fél évvel ezelőtt, tavaly karácsony előtt írtuk meg, amikor más családok között nekik is szerettünk volna segíteni azzal a Soroptimist Club Szombathely által szervezett jótékonysági koncerttel, amit Szabó Tibor színművész adott decemberben a Weöres Sándor Színházban, a rendezvényt a Vas Népe is támogatta. Cikkünk nyomán sokan felfigyeltek a nehéz sorsra, az ügye félretehetetlenné vált, gondolkodni kezdtek az illetékesek, és mellé álltak. A napokban levelet írt, hogy nekünk is köszöni a segítséget, mert „rendes lakáshoz” jutott.

Igazi sellő lehetett egy napra

Amikor télen felkerestük Horváth Juditékat, akkor a Családok Átmeneti Otthonában laktak. Másfél évre vették oda őket, és két hónapos hosszabbításokkal tudtak mindig egy kicsit tovább maradni. Húzták az időt, mert onnan csak albérletbe mehettek volna, amit az anyuka a 120-130 ezer forintos fizetéséből nem tudott volna fizetni. Egy kicsike szobában húzódtak meg négyen, szerették volna elfelejteni a megrázkódtatásokat, biztosra cserélni a bizonytalanságot. A két fiú a karácsonyi kívánságaiban is azt fejezte ki, hogy jobb körülményeket szeretnének. Megrendítő volt és a kilátástalanságban szürreális álomnak tűnt a négyéves kislány vágyakozása: egy igazi sellőt szeretett volna kapni ajándékba. Az élet azonban – rámutatva, hogy semmi sem lehetetlen –, ezt a kívánságot teljesítette először. Cikkünkre azonnal jelentkezett a locsmándi fürdő, hogy meghívja az egész családot egy wellnesspihenésre, és azon a napon a kislány maga lehetett sellő, igazi uszonnyal úszkálhatott egy igazi sellőlányanimátorral.

Egy napra sikerült elfelejteni az adósságokat, a jogi patthelyzetet. Juditnak nemcsak a Bem utcai lakás volt a nevén, hanem minden más is: a távhő, a villany, az internet-előfizetés, a felhalmozódott tartozásokat neki kell törleszteni. A jogi problémát az okozta, hogy az anyuka önkormányzati bérlakást nem igényelhetett, mert elvesztette a jogosultságát azzal, hogy önként kiköltözött a nevén lévő Bem utcai bérlakásból. Nem volt mentség az sem, hogy a gyámhatóság már elvette volna a gyerekeket, ha nem lép, és a családgondozó is támogatta az elmenekülés gondolatát.

Költözés

Most nyáron már igazán fájt az anyuka feje, mert augusztus végén már tényleg ki kellett volna költözni a Családok Átmeneti Otthonából albérletbe. Csakhogy valami történt. A levelek, amiket januártól kezdve az önkormányzatnak és az országgyűlési képviselőnek írt, megtették hatásukat.

– Nyár elején volt egy bizottsági ülés, ahol külön rólunk szavaztak, hogy lakást kaphassunk. Kiutaltak nekünk egy szociális szállást, havi negyvenezer forintért, amit ha rendesen fizetek, lehet belőle bérlakás. Kérhetek hozzá támogatást is – meséli Judit, aki barátnője és munkatársai segítségével múlt héten beköltözött a gázfűtéses, 65 négyzetméteres ingatlanba, ami számukra hatalmasnak tűnik.

A fiatalasszony gondja most a berendezés. Kaptak néhány bútort az ismerősöktől, de sok minden hiányzik. A két fiú szobájába kellene egy szekrénysor, egy íróasztal székkel. (Csak félve súgják: jó lenne, ha biciklijük is lenne, és szeretnének egy nyomtatót a számítógépükhöz.) A konyhából hiányzik egy asztal négy székkel, a fürdőből egy mosógép. A szobákban szőnyegek, függönyök sincsenek. A kislánynak jó lenne egy heverő, mert most az anyukájával alszik.

Amikor beköltöztek az új lakásba, megszámolták a sarkokat, hátha teljesülnek a kívánságaik: a hétköznapi élethez szükséges minimum dolgok. Egyben köszönetet mondanak mindenkinek, aki őket segíti.