Dr. Kiss Tamás biológus, filozófus, költő, festő, zeneszerző és „a legjobb tanítvány”

A Szülőföld Kiadó gondozásában megjelent mű polifóniáját több előadóművész segítségével sikerült megszólaltatni az Irodalmi műhely című rendezvénysorozatban. A No comment a szerző szerint akkor lenne a leghitelesebb, ha üresek lennének benne a lapok.

De természetesen ő telerakta valamennyit saját és idézett szövegekkel, amelyeket modulrendszerben szerkesztett össze. Ez azt jelenti, hogy bármikor lehet belőle egy másik könyvet csinálni. Ha úgy véljük, hogy a 235. oldalon az a vers nem odavaló, tegyük át máshová – javasolja.

– Ha valami szerintünk egyáltalán nem való bele, egyszerűen húzzuk ki! – így egy másik jó tanács az írótól, aki mint előadóművész nyilatkozott meg az esten: a mobil könyv interaktív lehetőségeit is eljátszotta. Az alkotás egy dimenziója lehet a hallgatás is, akár leül csendben, nem szól – ezt egy másodpercig bírta –, sőt azt is kigondolta hirtelen, hogy a következő könyvén dr. Kuss Tamás néven tűnik fel szerzőként…

Annyi bizonyos, nem lenne könnyű elhallgattatni dr. Kiss Tamást, mert ha nem az egyik nyelvén beszél, akkor a másikon, olyan modern kori polihisztor, akinek sokféle eszköze van az önkifejezésre, illetve mindarra, amit a világról megtudott. Alkalmasint a tudomány nyelvén szól, máskor a művészetekén, ha pedig nem saját maga adja elő a mondandóit, közvetítőket hív segítségül.

Az új kollázskönyvének bemutatóján Farkas Csaba, a Szülőföld Kiadó vezetője volt a házigazda, a Kossuth-díjas Huzella Péter zeneszerző gitározott és énekelt, Illés Károly alpolgármester fogalmazta meg gondolatait az értékes könyvek kiadásának misszió­járól, a bevezetőt is jegyző dr. Pőcze István evangélikus lelkész pedig a szóban forgó művet „ébren álmodott vízió­ként” ragadta meg.

Amint mondta, a történelem állandóan változó színpadán korok, izmusok, ízlések, rendszerek, divatok, ideológiák, társadalmi berendezkedések jönnek és mennek, miközben az embernek vannak változatlan kérdései: ki vagyok, miért vagyok, honnan jövök? És merre tart e néhány évtizedes, életnek nevezett vándorlás, melynek minden pillanatára a mulandóság nyomja rá a bélyegét?

Dr. Kiss Tamás ébresztgeti az olvasót. Néha archaikus filozófiai bölcsességgel, néha a sebzett vad nyüszítésével.

A könyvbemutató vendége volt Sülyi Péter, az Omega együttes szövegírója, költő, dramaturg, rendező, aki az Őrségből ugrott át Szombathelyre Huzella Péterrel együtt. Benne az vetődött fel, minden egyéb helyett ki kellene osztani a No comment című könyvet, hogy mindenki olvassa egy fél órát, ezzel tudnánk le a napi penzumot. A dalszerző sokoldalú embernek ismerte meg Kiss Tamást, nyitotta már meg kiállítását, olvasta verseit, színpadra szánt műveit, tud a tudományos életéről, amibe nem lát bele, de ismeri az életrajzát, megdöbbentő a publikációk sora.

Meglepő a biográfiában, hogy nemcsak tényszerű dolgok tarkítják az életét, de Kiss Tamás feltünteti azt is, hogy kik voltak a mesterei szerte a világban. Ez egy különleges szempont, nem szokás beleírni az életrajzba, hogy mikor kinél szántuk rá az időt a tanulásra. Ebből kiindulva Sülyi Péter úgy mutatta be a polihisztort, mint „a legjobb tanítványt”.

Kiss Tamás a megszólalásai­nak egyikében arról is beszélt: amikor arra készült, hogy az aggyal foglalkozzék, a professzor visszakérdezett: foglalkozol filozófiával? A Szentírással? – Mert ha az aggyal akarsz foglalkozni, Istennel fogsz beszélgetni. Gyere vissza húsz év múlva! Huzella Péter ezután szárnyas oroszlánokról, szárnyas istenemberekről énekelt, keresve, vászonlelkünket mi tépi szét, és ki lendít pokollá tett életünkön.

A kollázsregényben egymást váltják a normál és dőlt betűs szövegek, a súlyosabb részeket vastagon szedték. Közben saját és idézett versek segítik a merülést, süllyedést és fel-felbukkanást a mélyből, emelkedést a magasba és a magasból újra le, attól függően, hogy épp mi nem hagy nyugodni minket. Még csak nem is a szerzőt, aki egy bizonyos lineáris szervezettségben ideöntötte ezt mind elénk, hanem minket, olvasókat, akiknek azt a szabadságot hagyja, hogy ott olvassuk, ahol akarjuk, és onnan előre és visszafelé is bármeddig, amíg épp bírjuk a székünkkel a szakadék szélén a mesét szédülés nélkül.

A hangulat karneváli, a modern világ kényszerei, paranoiái ugyanúgy sújtják, mint a feltörő, visszavonhatatlan kérdések, a végig nem álmodott álmok. Biztos pontokat, ismerős arcokat, vágyakat, érzéseket keres az ember a létezésben, és persze szeretne boldog lenni a szó legtermészetesebb egyszerűségében.

A könyvbemutató szereplői végül közös versmondással adtak hangsúlyt annak, hogy mekkora „buli” az élet, a józanság őrjöng, és benne jelmezben villognak a különböző állatokból gyúrt lények, poszt-trendi a divat, és lehet-e, hogy már igazán csak posztokban létezünk. Tényleg nem maradt más hátra, mint az Éghez fordulni: hárman mondták együtt a „Jelentés Máriának” imát, majd Seregély Krisztina énekművész kristálytisztán Ave Mariát énekelt.