Évadnyitó a Bartók Teremben

A szeptember 26-i a Harmónia, a 27-i a Szimfónia bérlet előadása, előbbiben van két oratorikus hangverseny, az adja a profilját, egyébként mindkét koncertsorozat ugyanolyan fajsúlyos, nem véletlenül mindkettőnek ugyanaz a nyitánya – tudjuk meg Kiss Barna zenekar-igazgatótól.

Kovács János négy napot tartózkodik Szombathelyen a próbák miatt, de előzőleg minden egyes kottát – több mint negyven darabot – saját kezűleg kipreparált, ellátta a bejegyzéseivel, mielőtt a zenekar tagjainak kiosztották.

– Nagy tudás megosztása ez, a zenészeknek komoly tanulást jelent – mondta Kiss Barna, aki kürtművészként legalább harmincszor játszotta már a műsoron lévő Brahms-szimfóniát, ez a kedvence.

Kovács János karmester az utóbbi években nem járt Szombathelyen, de régi munkakapcsolata volt a Savaria Szimfonikus Zenekarral, örül, hogy ismét meghívták.

– Adott volt két mű, hogy mit vezényeljek, mindkettő a szívem csücske – mesélte az egyik szünetben. – Mozart Esz-dúr szimfóniáját nem lehet megunni, tökéletesen befogadható, tele van invenciókkal. Az érett Mozart, aki összesen 36 évet élt lélegzetelállító pillanatok, harmóniakülönlegességek megteremtésére volt képes, ezeket próbáljuk meg nyilvánvalóvá tenni a közönség számára. Például az első tételnek van egy lassú, méltóságteljes bevezetése, és ahogy rákapcsolódik a gyors részre, van négy taktus, amiben hirtelen megáll az élet, kísérteties kánon zajlik le a hegedűk, csellók, bőgők között. Ez egy hangnemközi állapot. A zeneszerző az Esz-dúrból sokat és szívesen, de mindig követhetően kirándul más hangnemekbe.

Brahms 4. e-moll szimfóniája szintén nagyon kedves a karmesternek. A romantika egyik legérzelmesebb zeneszerzője Schuberttől örökölte, hogy a legmélyebb fájdalmat és legintimebb érzéseket is meg tudja szólaltatni.

– Az utolsó tétel a Passacaglia, egy nyolctaktusos téma, amire variációkat írt, bejárva az élet legrejtettebb zugait a legdrámaibb pillanatoktól a legnagyobb vigaszokig. Brahms minden tétele egészen különleges, mindig megvan, hogy miről szól intenzíven. Nem lehet szavakkal kifejezni, ezért képeket szoktam mondani a zenekarnak, hogy mire gondoljanak az egyes részeknél. Például a második tételben a kürtök indítása olyan, mintha egy próféta fennkölt szavait hallanánk a pusztában. Vagy a harmadik tételben a vérbő Scherzo helyén olyan mély hangfekvésben kitartott hang van, ami olyan, mint a vaskos német humor – magyarázta a karmester, aki lehetőséget kapott arra, hogy hozzon egy harmadik darabot a műsorba, és ő Schubert Rosamunde című művéből (az azonos című színdarab kísérőzenéjéből) választott három tételt, az lesz a koncert bevezetése.

– Ez nekem jutalomjáték – fűzte hozzá. – Mindig az a zeneszerző a kedvencem, amelyikkel foglalkozom, de Schubert mindenki előtt áll, olyan gyönyörűséges ez a muzsika. A koravén Schubert, aki 31 évet élt, szerintem még életében eljutott a túlvilágra, az első tétel annyira drámaian szép. Utána két balettzene jön, könnyű melankólia, zenei ínyenc csemege. Határtalanul boldog vagyok ezzel a műsorral, és reménykedem, hogy a zenekar el fogja játszani úgy, ahogy szeretem.