Igazi kuriózum található a vasvári családi ház kertjében – Még a buszsofőrök is a csodájára járnak

Rengeteg olyan gyümölcs van, ami megterem országunkban, és igyekszünk kihasználni ezeket a lehetőségeket. Sokaknak külön kiskertjük van a gyümölcsfáknak, mely termését vagy a piacon értékesítik, vagy saját felhasználásra a hölgyek lekvárt főznek belőle, az urak pálinka formájában teszik el. Falun persze van akkora alapterülete egy családi ház kertjének, hogy bőven jut hely a gyümölcsfáknak is, ott talán még nagyobb a tradíciója az előbb felsoroltaknak.

Ebben a kora őszi időszakban a szőlő a sláger, viszont olvasónk, Tőke-Milos Adrienn kertjében nem az általában megszokott gyümölcsök egyike érik, hanem kivi. A bokruk már inkább fa méretet öltött, és tele van terméssel, amiről a saját szemünkkel is megbizonyosodhattunk.

- Tizenkét éve kint voltam Ausztriában, az idősebb lányomnál és ő mutatta, hogy vett egy kivitövet, amit el is ültetett – kezdte érdeklődésünkre Adrienn édesanyja, Milos Ernőné Rózsika – Mondta, hogy mi is próbáljuk ki, hátha sikerrel járunk. Mivel mindkét lányom kertészként végzett, gondoltam majd ők segítenek felnevelni, ezért belementem. Megvásároltam a tövet, ami egyébként nem volt nagy, egy nejlontáskában elfért. A buszon vittem haza, mikor leszálltam, kérdezte a sofőr: mit viszek magammal? Mondtam neki, hogy kivit. Nagy volt a mosolygás, nem hiszem, hogy gondolta volna, hogy erről majd kivit kell szednem. Elültettük a lányommal a ház oldalába, egy jól látható, napos helyre. Azt már az üzletben is mondták, ahol vásároltam, hogy öt-hat év mire termése lesz. Minden évben szépen fejlődött, egyre nagyobb lett. Nagyjából a hatodik évben egyszer csak láttuk, hogy vannak rajta bimbók, amikből később virág lett. Először csak olyan tíz darab kivi termett rajta összesen, majd egyre több.

Mint azt megtudtuk, Adrienn nővérénél Ausztriában csak alig tudtak kivit szedni a bokrukról, mivel nem fejlődött ki rendesen. Valószínűleg azért, mert kevesebb napsütés érte. Vasváron viszont él, és virul, sőt elképesztő méreteket öltött volna, ha nem metszenék folyamatosan. Tizenkét évesen már körülbelül háromszor ekkora is lehetne, de muszáj kordában tartani, mert benőtte volna az ablakokat, és a lépcsőt, valamint az autóbejáróra is rálógna. Érdeklődtünk, hogy milyen gondozást igényel egy ilyen növény:

- Hiszik vagy sem, de nem kell nagy tudomány a gondozásához. Az nagyon fontos, hogy elegendő napfényt kapjon, tehát az ültetésnél célszerű erre odafigyelni. Permetezni például egyáltalán nem szoktam. Szerves trágyát szórok minden évben a tövébe és rendszeresen öntözöm, különösen nyáron, hiszen az idén is nagy volt a szárazság.

Az időjárási viszontagságok elérik a kivi bokrot is, de az idén eddig kedvezett neki az idő.

- Megélt már mindent ez a növény. Pár éve tavasszal érkezett egy fagy, amikor rügyezett, akkor jelentősen kevesebb volt rajta a termés. Olvastam az újságban, hogy többször is volt jégeső Vas megyében, de eddig szerencsére Vasvár megúszta, úgyhogy nem tett kárt benne. Egy ekkora növényen nagyjából olyan húsz kilónyi gyümölcsöt lehet megtermelni, tavaly a közelében voltunk, idén szerintem meg lehet ez a mennyiség. Az évek haladtával maga a kivi is egyre nagyobb lett, most már nagyjából eléri a bolti gyümölcs méretét. Az íze pedig sokkal édesebb és zamatosabb, mint amit szupermarketekben lehet kapni, de valószínűleg azért, mert mi megvárjuk, amíg megérik, és csak akkor szedjük le. Október végén, november elején szoktuk szüretelni, de mindig figyeljük az időjárás előrejelzést, mert ha nagyobb fagy várható, akkor előtte mindig leszedjük, nem várunk vele.

Amikor a kivi feldolgozásáról érdeklődtünk Adrienn átvette a szót édesanyjától, és mesélte, hogy előszeretettel visznek kislánya, Izabell óvodájába is, ahol mindig hatalmas népszerűségnek örvend a saját termesztésű kivi, amiben egyébként rengeteg vitamin található. Eltenni belőle nem nagyon szoktak, inkább elosztogatják szomszédok, ismerősök, és rokonok között, de idén fontolóra veszik, hogy megpróbálnak lekvárt csinálni egy részéből. Adrienn édesanyja megemlíti, hogy mivel a buszpályaudvar közelében laknak, ezért sokszor szoktak a járókelők gyönyörködni benne. Volt, amikor négy-öt buszsofőr is a kapujuk előtt állt, és a kivifáról beszélgettek.