Körömrágás: kényszer, lelki gond

A szorongó gyermek pótcselekvése a körömrágás – ijesztően hangzik ugyan, de kóros formája a hivatalos megnevezés szerint a rögeszmés, kényszeres betegségek közé sorolható. Neuropszichiátriai jelenség, a szorongásos zavarok egyik tünete. Prenner-Zsolnai Rita azt mondja, a kényszeres viselkedési zavarok általában gyermekkorban kezdődnek, de előfordul, hogy csak felnőttkorban diagnosztizálják ezeket. – A körömrágás legkorábban négyéves kor körül jelentkezik, sokszor a korábbi ujjszopást váltja fel. Hasonlóan nyugtató funkciókat tölt be, mint az ujjszopás, de már társul mellé valamiféle bűntudat is.

A leggyakoribb azonban a 7-8 éves gyerekeknél: a környezetváltozással, az iskolakezdéssel együtt járó megnövekedett elvárásokkal, az óvodához képest jóval kevesebb mozgással magyarázzák a megjelenését. A körömrágáson kívül hajpödrés, -tépés, kézcsavargatás, fogcsikorgatás, ajakharapdálás is jellemző, jó esetben csak átmenetileg. Nyolcéves kor körül már sok rossz érzés társul a gyerekekben a körömrágáshoz: szülői hadakozás ide vagy oda, nem egyszerű leszokni róla. Bűntudat, szégyenérzet társul hozzá – figyelmeztet a szakember. A háttérben beilleszkedési probléma állhat, magas szülői, iskolai elvárások, teljesítménykényszer, belső bizonytalanság, esetleg elfojtott agresszió.

Kiválthatja a gyermeket ért valamilyen trauma is, és annak a következtében alakul ki szorongáslevezető­ként. Ha hiányzik a családi biztonság, ugyancsak előfordul. Ilyenkor a családi rendszer működésében keletkező zavar tünete. (Kiskorban a gyermek viselkedése gyakran visszatükrözi, hogy valami nem működik a családi rendszerben vagy a tágabb családi környezetben). Utalhat a szülők egymás közötti kapcsolati problémájára, ami miatt kevesebb figyelem jut a gyerekre. A szakember szerint ezt tetézi, ha a problémát elfedjük. Abban, hogy ez ne így legyen, nagy a szülő felelőssége: ha tehát érezzük, hogy gond van, járjunk utána a problémának.

– A szigor, a büntetés, a tiltás, a megszégyenítés nem vezet célra, sőt, fokozza a stresszt, a gyermek még inkább magába fojtja a problémát. Ehelyett figyeljünk rá fokozottabban, kérdezzük, és hallgassuk meg. Éreztessük vele még intenzívebben a feltétel nélküli szeretetünket. Kapjon még több ölelést, és támogassuk abban, hogy a körömrágás helyett más módon vezesse le a feszültségét, például közös játékkal, rendszeres sporttal, mozgással. Érdemes megjegyezni, hogy a szorongás nincs feltétlenül komoly hatással a gyermek iskolai teljesítményére, azonban a szociális kapcsolataira, közösségbe való beilleszkedésére kihat. Ha pedig egy gyermek kórosan és megállás nélkül rágja a körmeit, és az előbbiek nem vezetnek célra, nem oldódik a feszültsége, keressünk fel pszichológust: a szorongások okának feltárásával, viselkedésterápiás módszerek segítségével oldani lehet az alapvető problémát, a stresszt

– javasolja Prenner-Zsolnai Rita.

Aki rágja a körmét, annak – azt leszámítva, hogy csúnyák a körmei – sokszor már fel sem tűnik a rossz szokása, a környezetében azonban mindenkinek szemet szúr a tevékenysége. Jó hír, ha néhány hét-hónap után megszűnik, ám még inkább figyelni kell a gyermekre, ha folyamatosan a szájához veszi a kezét, és esetleg más tünetek, panaszok – például gyakori fej- és hasfájás, alvási problémák, beilleszkedési nehézség is társulnak a körömrágás mellé. Visszatérve a körömrágás egészségkárosító hatására: előfordul, hogy a gyermek már észre sem veszi, hogy folyamatosan rágja a körmét.

Megnyugtatja a tevékenység, ami azonban károsíthatja a körömágyat, fertőzést okozhat, tönkreteheti a fogakat – aki rágja a körmét, annak könnyebben sérül, letörhet a foga – és az ínyen is kialakulhatnak olyan sebek, amelyek elfertőződhetnek, fájdalmas ínygyulladást is okozhatnak. Az amúgy ártalmatlannak tűnő körömrágással a kórokozók a szájból az emésztőrendszer további traktusaiba is bekerülhetnek, és növelhetik a gyomor- és bélrendszeri panaszok, például a hasfájás és a hasmenés rizikóját is. Kis sérülések is keletkezhetnek a gyerekek ujján, ha folyton rágják a körmüket, például a körömágynál, és ezeken keresztül a szájban található baktériumok, gombák könnyen megfertőzhetik a bőrt.

A tapasztalat szerint minél többet rágja valaki a körmét vagy éppen a köröm melletti bőrt, annál nehezebben gyógyulhatnak ezek a sebek, és annál nagyobb az újrafertőződés veszélye.