Derű nélkül nem megy

2019.09.15. 15:30

V. Kulcsár Ildikó, a Nők Lapja riportere Hosszúperesztegen vendégeskedett

Nagy szeretettel várták, és szeretetet is hozott – V. Kulcsár Ildikó, a Nők Lapja riportere volt a hosszúperesztegi művelődési ház vendége.

Tersztyánszky Krisztina

Hogy rengeteg elfoglaltsága ellenére miért mondott igent a kis vasi faluba szóló meghívásnak? A történet a kilencvenes évek elején kezdődik, amikor Ildikó és férje öt serdületlen gyerekkel olyan nyaralási lehetőség után kutatott, ami olcsóbb, mint a Balaton.

– Életem első olvasószerkesztője, a Köznevelésnél dolgozó P. Kovács Imre jóvoltából Hosszúpereszteg neve már régen belém költözött. Annyi szépet tudott mesélni erről a faluról, hogy eltöprengtem: vajon nekem Zuglóról van-e annyi történetem, mint neki Peresztegről? Amikor az újságban épp egy itteni eladó ház hirdetésére bukkantam, nem volt kérdés, hogy Panni lányommal azonnal kocsiba pattanunk. A kicsit ócska, bűbájos házba mindjárt beleszerettünk, és aztán nagyon sok boldog nyarat töltöttünk el itt. Ettől kezdve hosszúperesztegi élményeim sok írásomban visszaköszöntek.

Ezek után érzelmekben, nevetésben, ráismerésekben gazdag jó egy óra következett az írót, újságírót, pszichológust, családanyát egyesítő vendég jóvoltából. Nem meglepő, hogy Ranschburg Jenőt és Janikovszky Évát érzi legközelebb magához: a családokat pátyolgató kedves lélekbúvárt és a vidám családi történetek szerzőjét egyaránt felfedezhetjük benne. Bizonyára sokan éreztük úgy, hogy a történetekben magunkra ismerünk, és a derűre és szeretetre felesküdött előadó jóvoltából kacagni is tudunk a saját nyűgeinken.

Kiderült, hogy a filigrán asszony hihetetlenül gazdag élettapasztalattal rendelkezik, ami részben annak is köszönhető, hogy öt gyermek és immár hat unoka veszi körül. De még inkább annak, hogy népszerű, empatikus újságíróként bajba jutott emberek sokasága keresi meg és tárja fel előtte őszintén a titkát: „Emberi sorsokat gyűjtök, és hihetetlen gazdagság ez.” Vagy: „Rám ömlik a valóság, ilyet író nem tud kitalálni.” Hozzátette: az életet magát bemutatni csak nagyon szerényen és kíváncsian lehet, de meg kell tenni, mert mások sorsának megismerése által mindenki gazdagabb lesz.

V. Kulcsár Ildikó az író-olvasó találkozón
Fotó: Horváth Balázs

V. Kulcsár Ildikó beszélgetős műsorával Erdélytől Torontóig járja a közösségeket, hogy egy korty derűvel ajándékozza meg hallgatóságát. Ebből van ugyanis a legnagyobb hiány: derűből és mosolyból, holott ezekhez az élet olyan egészen parányi dolgai is elegendőek, mint egy halottnak hitt virág föléledése vagy egy ágyba hozott reggeli kávé. Nálunk hihetetlenül fejlett a panaszkultúra – állapította meg az előadó –, az az ildomos, ha fáj az élet, holott kellő humorérzék nélkül nem lehet sem gyermeket nevelni, sem társat megtartani. Egy párkapcsolat is akkor romlik el végleg, amikor a társak már nem tudnak együtt nevetni.

Az írónő külön „fejezetet” szánt a férfiaknak (mellesleg a férje is elkísérte az előadásra). A férfinak, aki a feszültséget kibeszélő hölgyekkel ellentétben nem mondja el, mi bántja, inkább nyel, és művi feszültségoldókhoz fordul, meg a férfinak, aki mindig mindent jobban tud, és jobban teszi a nő, ha ezt kellő iróniával kezeli, és nem csinál belőle balhét. „Lányom, te vagy nagyon buta vagy, vagy pedig hazudsz” – gondolta magában minden olyan fiatal, celeb interjúalanyáról, aki arról áradozott, hogy az ő kapcsolata, az ő párja maga a tökély. Nincs ugyanis ember, aki hibátlan, nincs kapcsolat, ahol ne lennének összezördülések.

Majdhogynem közhelyes igazságok, amelyeket ízes sztorikkal fűszerezve V. Kulcsár Ildikótól jó volt hallani. Hasonlóképp a gyereknevelős tanmeséket, amelyeknek végső tanulságuk az volt, hogy amíg pici, nem lehet túl sokat adni szeretetből, de minden anyának fel kell készülnie rá, hogy eljön az idő, amikor egy pattanásos tinilány százszor többet ér majd a fiának, mint az érte rajongó anyukája. épp egy itteni eladó ház hirdetésére bukkantam, nem volt kérdés, hogy Panni lányommal azonnal kocsiba pattanunk. A kicsit ócska, bűbájos házba mindjárt beleszerettünk, és aztán nagyon sok boldog nyarat töltöttünk el itt. Ettől kezdve hosszúperesztegi élményeim sok írásomban visszaköszöntek.

Miután aki nem tudta, az is megismerhette Ildikó vasi kötődésének történetét, érzelmekben, nevetésben, ráismerésekben gazdag jó egy óra következett az írót, újságírót, pszichológust, családanyát egyesítő vendég jóvoltából. Nem meglepő, hogy Ranschburg Jenőt és Janikovszky Évát érzi legközelebb magához: a családokat pátyolgató kedves lélekbúvárt és a vidám családi történetek szerzőjét egyaránt felfedezhetjük benne. Bizonyára sokan éreztük úgy, hogy a történetekben magunkra ismerünk, és a derűre és szeretetre felesküdött előadó jóvoltából kacagni is tudunk a saját nyűgeinken.

Kiderült, hogy a filigrán asszony hihetetlenül gazdag élettapasztalattal rendelkezik, ami részben annak is köszönhető, hogy öt gyermek és immár hat unoka veszi körül. De még inkább annak, hogy népszerű, empatikus újságíróként bajba jutott emberek sokasága keresi meg és tárja fel előtte őszintén a titkát. Az est folyamán többször, többféleképpen fogalmazta ezt meg: „emberi sorsokat gyűjtök, és hihetetlen gazdagság ez”, vagy „rámömlik a valóság, ilyent író nem tud kitalálni”. Hozzátette, hogy az életet magát bemutatni csak nagyon szerényen és kíváncsian lehet, de meg kell tenni, mert abból, ha megismeri mások sorsát, mindenki gazdagabb lesz.

Megtudhatta a közönség, hogy V. Kulcsár Ildikó beszélgetős műsorával Erdélytől Torontóig járja a közösségeket, hogy egy korty derűvel ajándékozza meg hallgatóságát. Ebből van ugyanis a legnagyobb hiány: derűből és mosolyból, holott ezekhez az élet olyan egészen parányi dolgai is elegendőek, mint egy halottnak hitt virág föléledése, vagy egy ágyba hozott reggeli kávé. Nálunk hihetetlenül fejlett a panaszkultúra – állapította meg az előadó – , az az ildomos, ha fáj az élet, holott kellő humorérzék nélkül nem lehet sem gyermeket nevelni, sem társat megtartani. Egy párkapcsolat is akkor romlik el végleg, amikor a társak már nem tudnak együtt nevetni.

Az írónő külön „fejezetet” szánt a férfiaknak (mellesleg, a férje is elkísérte az előadásra). A férfinak, aki a feszültséget kibeszélő hölgyekkel ellentétben nem mondja el, mi bántja, inkább nyel, és művi feszültségoldókhoz fordul, meg a férfinak, aki mindig mindent jobban tud, és jobban teszi a nő, ha ezt kellő iróniával kezeli és nem csinál belőle balhét. „Lányom, te vagy nagyon buta vagy, vagy pedig hazudsz” – gondolta magában minden olyan fiatal, celeb interjúalanyáról, aki arról áradozott, hogy az ő kapcsolata, az ő párja maga a tökély. Nincs ugyanis ember, aki hibátlan, nincs kapcsolat, ahol ne lennének összezördülések. Majdhogynem közhelyes igazságok, amelyeket ízes sztorikkal fűszerezve V. Kulcsár Ildikótól jó volt hallani. Hasonlóképp a gyereknevelős tanmeséket, amelyeknek végső tanulsága az volt, hogy amíg pici, nem lehet túl sokat adni szeretetből, de minden anyának fel kell készülnie rá, hogy eljön az idő, amikor egy pattanásos tinilány százszor többet ér majd a fiának, mint az érte rajongó anyukája.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában